Fontosabb nyúltakarmányok

Legfontosabb a zab, amely korlátozás nélkül etethetõ. Az árpa és a cukorcirok a zab helyettesítõje lehet. A búza etethetõ, de a tápba csak 10-20 %-ban keverhetõ.
A kukoricát ritkán használják, miután keményítõjét a nyúl rosszul hasznosítja, de ennek ellenére erõsen zsírképzõ hatású, a vágási minõséget rontja (20 - 30 %-ban keverhetõ). A rozs nehezen emészthetõ, szükség esetén 10 - 25 % bekeverhetõ. Szárított-répaszelet kedvezõ étrendi hatású 10 - 20 %-ban alkalmazható. A takarmányborsó, bár jó takarmány, de felfúvó hatású ezért legfeljebb 10 - 15 %-ban etethetõ. A fehér- virágú édes csillagfürt kedvezõ hatású ezért 30 % -ig szerepelhet a nyúltakarmányokban. Az extrahált napraforgódara jó fehérjeforrás, bekeverési arányát rosttartalma határozza meg (3-35 %). Az extrahált szójadara rosttartalma kisebb probléma 30 %-ig keverhetõ. A lucernaliszt a nyúltakarmányok egyik legfontosabb alapkomponense. Bekeverési arányát fehérje-, és rosttartalma határozza meg (20 - 60 %). Az állati eredetû fehérjeforrások (tejpor, hal-, hús-, vérliszt) 1 - 3 %-ban alkalmazhatók.
A ballaszt pótlására szalmák alkalmazhatók elsõsorban. A kisüzemi gyakorlatban alkalmazzák a kenyérhulladékot és a kenyérhéjat is, valamint a sör-, és almatörkölyt, ez utóbbiakat fõleg szoptató anyáknak. Napi javasolt mennyiségük 20 - 80 g /állat.
A zöldtakarmányok (akáclomb, fûfélék, kukorica, lucerna), a szénák (réti ill. lucerna) valamint a takarmány- és murokrépa esetében az alkalmazható mennyiséget az állat felvevõ képessége szabja meg.

Forrás: KATKI