A stukákat csak mint példát említettem, tisztában vagyok a relatíve rövid hatótávolságukkal (800 km) ami azért annyira nem kicsike - az előbb írtakat nem megismételve, a vasúti szállítás bénítására sokkal nagyobb arányban lett volna célszerű felhasználni őket, különösen mivel a műtárgyak (hidak, felüljárók, alagutak, átereszek) támadására tökéletesen alkalmas volt.
A He 111 ugyan már 41-re nem volt modern bombázó, de a vasutak végigsöprésére tökéletesen megfelelt volna, mint bombázó (2780 km hatótávolság).

Szovjet vasutak: az európai részen is ritka volt, a vasútsűrűség töredéke például a Magyarországinak, vagy a németnek, de az olaszt, vagy franciát se érte el! Kivétel Moszkva és térsége. Tehát igen nehéz lett volna az átirányítás, ugyanis teljes terheléssel működtek. A kiürítés miatt a nagyobb csomópontokban, de sokszor a nyílt pályán is több kilométeres torlódások alakultak ki a kiürítés következtében. A Luftwaffe részéről vétek volt az érdemi támadás elmaradása.

S még honnan lehetett volna bombázó kapacitást átcsoportosítani? Moszkva bombázását kellett volna átszervezni. Tanulhattak volna a London elleni támadások stratégiai kudarcából. Nevezetesen a város ellen elég lett volna csak zavaró támadások, helyette a városból kelet felé vezető vasúti vonalakat, rendező pályaudvarokat, műtárgyakat kellett volna erőteljesebben támadni, hogy elvágják a hátországtól. Ez a front számára is érezhető segítséget jelentett volna (kevesebb hadianyag, csapat jut be) és a kitelepítést érdemi zavarását eredményezte volna, ráadásul kisebb veszteség mellett, mint a moszkvai koncentrált légvédelmi tüzérséggel vívott harcban.

Azzal egyet értek a Luftwaffe stratégiai bombázó kapacitása szűk volt, ez akkor derült ki, mikor 42-ben csapásokat próbáltak mérni az Ural térségébe telepített ipartelepekre. Szállítás közben sokkal nagyobb eredményeket érhettek volna el.