- Maga Thietmar eszözölt több helyütt is javításokat, módosításokat benne, és a fölé szúrt név is az ő kézírásának tűnik,"

 

- Köszönöm, ennyi elég... 

 Tehát nem szignálta a föléírásokat, javításokat.

Mennyivel gusztusosabb lett volna, ha kikaparja az előtte és utána található szavakat és újraírja...

Ilyen disznó munkát soha nem engedtek volna ki a korabeli merseburgi püspökségről!

 

A disznó munkát illetően : a kódexek két markáns csoportba oszthatók:

az egyik a reprezentatív kiadvány, szép iniciálékkal, gyöngy betűkkel, ajándék misekönyvek, krónikák, stb. Általában ezeket mutogatják múzeumokban, fényképeken, mert baromi látványosak, de csak a kisebb hányadot teszik ki.

A nagyobbik hányad a használati könyv, amit megírnak, és szénné firkálnak, maguk a szerzők is, és a későbbi generációk is. Egy alakulóban lévő kéziratra ez különösen igaz, hisz nem létezett a Word utólagos beszúrási funkciója, így ha a szerző valamit be akart még rakni, egyszerűen föléírta/melléírta (a kivakarás ált. a reprezentatív kiadványok sajátja, vagy ha nagyon hosszú szöveget akarnak eltüntetni)

 

Amúgy amikor ifjabb voltam és bohó, és először szembesültem ezzel, nekem is rögtön az jutott eszembe, hogy hátha a Waic nem is... és (ez most öntelten fog hangzani) náladnál komolyabb fegyvertárral igyekeztem igazolni is ezt a fölvetésemet, olyan egyértelmű pontokat találva, amellyel el lehet különíteni az odaírt nevet a kézirat folyószövegében használt írásképtől (figyelembe véve azt is, hogy ilyen rövid, pár szavas szöveg esetén elég nehéz biztosat mondani).

És tudod, nem sikerült. Egyetlen - nem ütős, de még csak apró - érvet sem találtam arra, hogy ez ne Thietmar jegyzete lenne, amivel a kézirat egyéb részein is találkozhatunk.

Persze a te módszered sokkal könnyebb és biztosabb: fölé van írva, ezért rámondod, hogy ezt valamikor valaki később föléírta, egyéb érv nulla. Így könnyű bebizonyítani, nem is tudom, miért is nem gondoltam erre a módszerre korábban? :))

 

Egyébként rájöttem, hogy majd 250 év fölhalmozott tudását nem lehet csak úgy lesöpörni az asztalról, akik ezzel próbálkoznak, mind abba az öreg hibába esnek bele (mint te is), hogy apróbb, időigényes csiszolások helyett egymaguk akarják átértelmezni és felülírni az egész múltképet, a saját igazságukba vetett hitük birtokában. Hát hajrá.

A Vajk-dologhoz én meg úgy állok hozzá, hogy valószínűbbnek tartom, hogy hiteles, mint hogy nem. Ennyi.