Kovács Ákos - Ajtód előtt


fehér
ajtód előtt a hajnal
részeg és reménytelen
szerenádhoz gyenge még a torkom
csak nyílnának
kapuid hirtelen
ez már az álom előszobája?
vagy csak az udvar hűvöse még?
a testemmel látom önmagam
utamnak iránya bennem ég
olyan egyformák ezek a könnyek
olyan új vagyok egyszerre csak
nyisd ki az ajtót hisz' attól félek
hogy szemed látványa arcomba csap

vagy ne

ne
ne eressz be mégsem
jó lesz így is verssé leszel
egymásra várjunk te alva én ébren
lehet hogy örülsz hogy nem érlek el