A jó hatásfokú légfűtő tűzterek (~80%) névleges teljesítményen 300 °C feletti füstgázhőmérséklettel dolgoznak. A hatásfokjavítás egyik iránya évek óta, hogy igyekeznek 50-100 °C-kal megemelni az égőtér hőmérsékletét, a tökéletesebb égéshez (a kandalló nagy kompromisszuma a nagy üvegfelületen távozó sugárzó hő, ami "hiányzik" az égéstérből).

Ezzel szemben vízteres úgy kezdődik, hogy az égőteret körülveszi 40-50 liter jó esetben max. 90 °C-os víz, ami természetesen folyamatosan hűti is azt, majd a füst körbenyal a tűztér felső részében még egy hőcserélőt is.
Valahonnan el kell venni azt a plusz hőt, ami a jó hatásfokhoz kell.
Ezeket nevezi az angol terminológia waterjacket fireplace-nek, azaz vízköpenyes kandallónak.

Léteznek azok a vízteresek, ahol az égőtér körül nincs víz (vagy csak egy bélelt hátfal mögött kisebb mennyiség), gyakorlatilag csak a felső hőcserélőn van hőelvonás. Ezek közt vannak a legjobb hatásfokúak, de ezeknél kisebb a vízoldali teljesítmény aránya a teljeshez képest. Azaz nagyobb a sugárzó hő, nagyobb a légfűtő teljesítmény. Ezeknél az szokott a gond lenni, hogy túl nagy a hőleadás a nappaliban.

Szerintem logikus összefüggések. Elég megnézni egy rendes légfűtőbetét és egy vízköpenyes kandalló belsejét, szépen látszik mi a különbség az égés hatásfokában.

Kéménytől függően min. 120-150 °C körül kell lenni a kilépő füstgázhőmérsékletnek, hogy ne legyen kondenzáció.

Mivel a vízköpenyes kandalló gyakorlatilag egy lemezkazán (még ha marketing szempontból szarul is esik kimondani :)), helytállóak a meglátásaid. Tehát nézzük meg egy lemezkazán hatásfokát, amin tudvalevően egy kisméretű szigetelt ajtó van.

Az sem véletlen, hogy minden faelgázosító leírása úgy kezdődik, használjon nedvesség érzéketlen kéményt, vagy béleltesse ki azt. Az sem, hogy a garancia feltétele a visszatérő vízhőfok korlátozása.