Nekem legalább 7-8 forgatókönyvem van, nem egyforma valószínűséggel. Mivel az 1973-ban megjelent előrejelzések közül eleddig a BAU-t követtük, aminek csúnya vége van nem sok esélyt látok, de ez az én dolgom.

Molnár Géza is megírta, ez a rendszer teljesen ki van szakadva a természetből, annak ellene dolgozik, és nem is akar változtatni, pedig lehetne:

A törzsfejlődést és általában az életet a Földön a hőtan második főtétele szabályozza. Az energia rendezett formában érkezik a Földre, napsugarak hozzák. A sugárzó energia a rövid hullámhosszúságú, nagy energiájú tartományból a hosszúhullámú felé alakul át. A rövidhullámú sugárzást nagy rezgésszámú, s így nagy energiájú részecskék alkotják, a visszasugárzott energiában a fotonok energiája sokkal kisebb, így a Föld sokkal több fotont bocsát ki, mint amennyit elnyel. A sugárzás entrópiájának növekedése lehetővé teszi, hogy a Földön rendeződési folyamatok történjenek, azaz bonyolultabb rendszerek is kialakuljanak, mint amilyen például az élet. Az élet kialakulása éppen azért történt, hogy ne csak a talaj felmelegedése alakítsa át a rendezett napsugárzást rendezetlenné, hanem az élővilág is beszálljon a versenybe. Egyetemes törvényként fogalmazható meg: azok a fajok fejlődtek gyorsabban, melyek hatékonyabban tudták növelni a rendezetlenséget a napsugárzásból vett energiában, akár közvetve, akár közvetlenül jutottak hozzá. Hiszen a növény megköti a fénysugárzást, majd amikor rothad, hővé alakítja, növeli a sugárzás rendezetlenségét. De ha megeszi egy növényevő, akkor az elraktározott energia a növényevőt fűti és kelt ezáltal hősugárzást, ami gyorsabb, mint a rothadás. Arról nem is beszélve, hogy a növényevők serkentik a növények növekedését is. A ragadozók között is vannak csúcsragadozók, és végül itt az ember is, akinek értelme még jobban segít begyűjteni mindenhonnét az elraktározott energiát. Ösztönei azonban arra vezetik, hogy ezt minél gyorsabban tegye, hisz korábban is a faj túlélése múlt azon, milyen gyorsan használja a faj az elérhető energiát. Ez mostanra bajba sodort bennünket, de az itt végiggondolt dolgok segítenek megoldást találni is.

A letelepült népesség természetátalakításba kezdett, az erdők irtása az Agrosz-hegységtől kezdve egészen a brazil esőerdőkig éppen ezt a hatékony energia-entrópia átalakítót, az élőrendszert érintette. Mivel helyébe nem került hatékonyabb rendszer, így a Föld, mint rendszer hatékonysága csökkent. A helyébe lépett helyettesítők, azaz az ősmaradványi (fosszilis) források nem jelentettek valódi többletet, hiszen nem a természet részei és az energia-entrópia átalakítás során nem újulnak meg.
Azok a rendszerek fenntarthatóak tehát, melyekben a megújulás sebessége legalább akkora, mint a használaté, mert így folytonos energia-entrópia átalakítás történhet. Ha erdőket vágunk ki, azokat pótolni kell, vagy erdővel, vagy bármi olyan megújulásra képes rendszerrel, mely legalább annyira hatékony energia-entrópia átalakító, például egy napelem. A lebetonozott térségek és városi épületek visszalépést jelentenek az élet előtti felszínhez. Ezért a zöldtető-mozgalom, illetve az utak, épületek napelemborítása kívánatos, egyébként a visszalépést nem kerülhetjük ki.
A visszalépés mindig kisebb összetettséggel jár. Az élettelen felszínhez képest előrelépés a növényzet, ahhoz képest pedig a bonyolult állatvilág. Összetettségben persze előrelépés a mai társadalom is, de ehhez már nem a természet adja az erőforrásokat, hanem a bányászat. A mai bonyolultság tehát túlment a fenntartható határon. (ez egy cikkemből van)