"azt hiszem itt azokról van szó akik a kádárizmus alatt a saját állampolgártársaikról jelentettek a diktatúra vezéreinek - ha ezeket nyilvánosságra hozzák, akkor ettől nem fog gyengülni a jelenlegi állam semmiképpen sem"

-- Bizonyos szempontból gyengülni fog. A III. Magyar Köztársaság belső rendje 89 óta azon alapul, hogy semmit nem szabad bolygatni, ami 89 előtt történt, mert az leszámoláshoz vezet, a leszámolás pedig ellenleszámoláshoz. Ez a ki nem mondott paktum az alapja mindennek, lett légyen akármilyen erkölcstelen. Az ügynöklisták nyilvánosságra hozása noha önmagában nem feltétlen borítaná fel az egészet - vagy csak én saccolom így -, de nagyon kínos és indulatokat kiváltó kérdéseket vetne föl. Nevezetesen azt, hogy ha ezek a pellengérre állított spiclik most már gyűlölhetők, megvethetők, megnevezhetők, el lehet határolódni tőlük, meg lehet tagadni, hogy tejet adjunk el nekik a közértben, akkor mi van azokkal, akik a gépezetet sokkal magasabb szintről működtették, urambocsá irányították?!

A spicli a titkosszolgálatnak dolgozik, annak van részlege, a részlegnek van vezetősége, megvannak, hogy ők kinek jelentettek, és hogy kiknek a megrendelésére, parancsára kezdtek el egyáltalán spicliket toborozni, embereket spicliskedésre kényszeríteni, megvesztegetni, zsarolni, stb. Ezek az irányító kommunista vezetők érinthetetlenek ma, mert - mint fent írtam - ezen alapul a berendezkedés.

Ilyen értelemben, ha a dominót megdöntenék, az állam nem csak hogy meggyengülne, de jó eséllyel összerogyna, ami nagy káoszhoz, nyomorhoz és aztán egy valamilyen más kibontakozáshoz vezetne. Ez soakaknak nem érdeke. Sem a nyomor, sem a másba való átalakulás, most ez utóbbi minősítése nélkül.

Történelmi feltárásról nincs szó, legalábbis harmadlagos fontosságú probléma ez mind politikai, mint történészi szempontból. Szerintem.