Az ugyanis úgy van, tudod, hogy "amíg vér nem folyik", addig bizonyos ügyekbe nem engedélyezett a beleszólásuk - törvényice... _Pl._ az ilyen véres/es ügyek számának csökkentése érdekében vezették be a távol tartási törvényt, ám annak magyaros változata nem sokat ér. Érdemes nagyon jól észbevésni, hogy az idehaza történő gyilkosságok legnagyobb része mindig is és ma is közeli ismerősök, igen sokszor közeli rokonok között történik, jelentős részben szerelemféltésből. Ez természetesen többnyire nem tűnik fel a köznek, mert a médiát (és rajta keresztül a kíváncsiakat, brrrr!) sokkal jobban fogják érdekelni a rablógyilkosságok, nemi erőszakos gyilkosságok és hasonlók.

Az önbíráskodás és megfélemlítés viszont ugyancsak tilos, ezért szokják azokat az embercsoportosulatokat igazoltatni és/vagy feloszlatni, akik "vérszagra gyűl az éji vad" módjára ilyesmire készülnek.

Tudom és minden józan ember is tudja, hogy durva nagy gondok vannak a cigányság bizonyos rétegeinek viselkedésével. Most nem fogok itten szemináriumot tartani, hogy miként jutottunk idáig, vannak benne politikai okok, ezen belül: pártpolitikai manipulációk; emellett rohadt nagy szerepe van az immár 20 éve tartó gazdasági átalakulásnak, továbbá annak, hogy öngerjesztő módon (is) alakul a cigányság kiilleszkedése és kiillesztetése... a többségi társadalomból.

Ez utóbbinak része sok más mellett az is, hogy saját /sokszor csak önjelölt/ jó pár vezetőjük - hasonlóan a magyarok vezetőinek némelyikéhez - ön- és csókosai zsebére gondol, "tezsvéreire" (most direkt alkalmazom ezt a gúnyolódón használt szót) legföljebb a duma, a hatalomszerzés és a hivatkozás szintjén. Ebben is szakasztott olyanok, mint a "honfitársak" (vagy használjam a "polgárok", esetleg "a lakosság", netán az "emberek" detto lerabolt szavait?) vezetői. Ebből is látszik, hogy ők, mármint a cigányok is csakolyanok, mint bármelyik más embercsoport: ez ugyanis jellemző csoportvezetői viselkedés-fajta. Már az emlősöknél is a csapatvezetőké az elsőbbség kaja, nőstények (esetenként hímek!) terén.

Visszatérve a hatósági fülbotmozgatásra és az önkéntes segíteni szándékozókra: törvény vs. törvénytelenség. TUDOM, hogy rengeteg kisebb-nagyobb sérelmet a gyalázatos mélybűnökig szenvednek el a többségi, azaz a "magyar" (noch da zu: "paraszt" oldalról*) oldalról. DE ha elhagyjuk a törvényi és állami kereteket, akkor abból tömeggyilkosság/ok/ig fajulhatnak az esetek.

Ugyanis - és itt jön/jöhet a szemét módon alkalmazott politika - ha bujtogatják mind a két oldal _egészét_ (ezt fontos kitételnek szánom!), akkor hamar odáig jut/hat a helyzet, hogy A csoportból mindenki ellenségének érzi a B csoport minden tagját. Ilyenkor pedig valahol egyszer csak valaki/k/nél elszakad a cérna (többnyire nem is súlyos eset/ek/re reagálva).

Ha egy-két ember (tezsvír vagy paraszt) teszi, akkor talán még meg lehet akadályozni az eszkalálódást - ha van működő törvény (rendőrtől, ügyészig, bíróig és BV-ig). Ráadásul ilyenkor többnyire még adott közösségen (falu, lakótelep, ilyenek) belül marad a kipattanás, a lerendezés és csak a végén lép be (nevezzük így) az állam, mint törvényes erőszakszervezet.

A gond azonban már itt is nagyobb lehet, ha valamelyik fél (azaz még csak az egy-két ember) a saját nagyobb csoportjához fordul "segítségért". Mert akkor a másik egy-két fő is ezt teszi. Ekkor viszont az államnak már jóval nehezebb közbelépnie - ld. pártpolitikai meggondolások. De elvileg még ilyenkor is lehet cselekedni.

A vész akkor áll be, ha egy teljes közösség valamennyi tagját tekinti egy másik - akár kisebb - csoport vagy nagyobb közösség bűnösnek. Ez a bűnbakkeresés és (a kereső oldaláról -találás persze...) klasszikus formája. No és ekkor következhet be az, hogy egy adott (bűn?) helyzet és annak körülményei - bár ezek általában kevéssé vagy egyáltalán nem ismertek az adott időpontban - a felgerjedő vagy gerjesztett közösségből kiálló vezetők beindításával egy kisebb csoport nekilát elégtételt venni a (szerintük) történtekért.

Ezekre a cselekedetekre az alapvető jellemző a "csoporthisztéria", amelyeknél (többyire) elvész az egyén felelősségérzete, bizonyos esetekben később a "parancsra tettem" hivatkozással mentegetőznek, bár többnyire csak - főleg homlokzatmentés* céljából - az idők során beivódott/beitatott bűnbakok megbüntetésének jogosságára hivatkoznak. A másik jellemző az, hogy a kiindító vezér többnyire kihúzza magát a közvetlen - nevezzük nevén - lincselésből...

További - és fontos! - jellemző még az is, hogy a bűnbakkeresők előszeretettel _nem_ azokat (kezdik) el vegzálni, akik tettei miatt beindultak, hanem azokat, akik kevesebben vannak a bűnbak csoportban vagy gyengébbek, védtelenek.

No, hát ez nem lett rövid, elnézést kérek.

Ha pedig valaki - szigorúan a bűnbakképzés oldalát tekintve a folyamatnak!! - hasonlatszerűen jobban megérti az egész, belátom, bonyolult dolgot, akkor olvassa el Ezópusztól a farkas és a kecskegida meséjét.

Végül: továbbra sem védelmezem ész és belátás nélkül azokat, akik bűncselekményeket követnek el - DE semelyik oldalon sem!!!

Jóccaka!