Tortúra 2009

 

A Börzsönyi vulkántúrához hasonlóan itt is kettős célt tűztem ki magam elé: egyrészt mindent megfutni, másrészt 7 órán belül beérni. Előbbi végül összejött, utóbbi nem.

 

Reggel Szaszával indultam, de hamar kiderült, hogy tempója nekem gyors. Lehet, hogy a hideg miatt, vagy a rossz talajviszonyok miatt, de valami nem működött jól, kerestem a ritmust, de nem akart megjönni (viszont szerencsére Elvis másfajta ritmusa sem jött meg helyette:-)).

5 éve még gyalogosan toltam ezt a túrát, akkori teljesítőtársammal már az elején összeakadtunk. Már ő is javaráészt fut a túrákon, ragályos betegség ez a terepfutás:-).

Így hármasban kezdtük, közben a nagyok elhúztak mellettünk (Pap Gábor, Olipapa, Carlos.), majd szép lassan leszakadtam Szaszáról és e régi ismerősömről. Az emelkedőkön végül utólértem őket és Olipapáékkal együtt értünk be Bükkszentkeresztre. A hidegről mindent elárul, hogy 12 kili kellett, hogy bemelegedjek! És minden megállásnál újabb 2-3 kili a rendszer újraindításával telt el. Mivel futás közben enni nem lehetett a hideg miatt, ezért a pontokon kettesével ettem a sportszeleteket. A kulacs meg 20-30 percig működött, utána befagyott, illetve a jégkása nem valami kellemes ital, ha amúgy is fázik az ember. Ezért a pontokon kellett mindent magamba önteni és a következő pontig azzal kihúzni. Szerencsére az útvonalat jól ismertem, így a frissítést is jól tervezhettem és nagyobb hibát végül nem követtem el.

Bükkszentkereszt után szétesett a társaság: Oliék nagyon hamar továbbmentek, Szasza detto, míg régi ismerősöm velem kezdett, de ő is hamar elhagyott. Egyedül toltam a kiliket: a táj tetszett, de éreztem, hogy ugyan csak 10 centis a hó, de a hideg miatt porhóként olyan érzetett keltett, mintha homokon kellene futni. Az pedig szívta ki az energiámat, nem is kicsit.

Sugaró környékén megint elértem az ismerősöket: elképedve láttam, hogy Carlos heti 40 kilivel lazán rohangál fel és alá: képeket, videókat csinált, ezért néha előrefutott, bevárt, előrement, bevárt stb. Jót fartlekezett :-)

Bánkúton már feltámadt a szél, de Tamáskútig még tűrhető volt. Utána elővettem a vésztarcsiból a nyári trikómat: harmadik rétegként legalább mellkasomon valamennyire szigetelt a szél ellen.

Bánkútról kifelé szembejött a miskolciak szombaton aktív része: vérgergő és manbo (Carlos csak Bánkútig tervezte a túrát), így innentől vártam a hátbacsapást.

Olival, majd Tar-kőtöl Pap Gáborral kiegészítve toltam, (Toldi-kapuhoz lefelé előztük mtb-t, ahogy a korábbi beszámolóból kiderül). Tamáskút után jött a nem szeretem szakasz (soha véget nem érően csak hullámzik és hullámzik és tejszínhabként még a szél is erősen fújt). Szép lassan leakadok Oliékról, de fejben még bírom. Ezen a Völgyfő-ház után, az ösvény mellett kifektetett és kibelezett 4-5 szarvastetem sem változtat.

Várkútnál még látom Gáborékat továbbmenni, majd vérgergő húz el melettem, végül a műútnál manbo is bedarál.

Várom már a célt, ahova hivatalosan 7.24-gyel, valójában 7.21-gyel értem be:a valós rajtidő 7.27., de 7.24-nek olvasták. Mindegy, a lényegen nem változtat: a 7 óra nem sikerült, sőt a PB sem, pedig jobb állapotban vagyok, mint tavaly vagy az előtt. Ebben szerepet játszhatott a mindent megfutásos taktika, a porhós talajviszony és az általam nagyon nehezen viselt extrém hideg (-8-10 körül széllel megspékelve). Elkenődve azért nem vagyok, kifogást elég sokat sikerült találnom:-)

 

Gratulálok minden részvevőnek: ez a mostani túra tényleg szélsőséges viszonyok között zajlott, talán csak a 4-5 évvel ezelőtti ónos esős alkalom említhető vele egy lapon. (2002. előtti viszonyokról nincs infóm.) Mondom ezt úgy, hogy én még megúsztam a hóviharos esti szesönt...:-)