Börzsöny 2009, Vulkántúra

 

Kedves társasággal indultam útnak korán reggel. A kocsiban felidézték korábbi évek Vulkán túráit. Próbáltam nem oda figyelni, mert elég rémisztőnek hangzott. Nem tudtam mire számítsak, sose jártam a Börzsönyben ezelőtt. Megilletődve és izgulva szálltam ki a kocsiból. Regisztráltunk, fizettünk, öltöztünk és 8-kor elrajtoltunk.

Kezdetben Csanyára tapadtam. Örültem, ha csipogott az órája és visszavett. Ez nem tartott sokáig, hiszen ahogy ő is írta, NHH-tól begyújtotta a rakétákat. Így már esélyem sem volt tartani vele a lépést. Mentem egyedül, egyszer majdnem eltévedtem, de szerencsére Lupus a közelemben volt és észrevette. Visszairányított a helyes útra. Tetszett a hó nagyon, ez volt az idei első. Nehezek voltak az emelkedők és volt belőlük bőven, de a kilátás kárpótolt a szenvedésért. A sok felfelé mászásnak az lett az eredménye, hogy Salgóvárnál elfogytam. Még sosem történt velem ilyen versenyen. Elment az erőm. De tuti, hogy ez nem az a bizonyos eléhezés volt, amit annyit emlegetnek a futók, mert toltam be óránként a géleket. Egyszerűen csak elfáradtam. Ez elég sokáig eltartott, talán úgy Bányapusztáig, de az biztos, hogy a Hanák rétre érve már újra jól voltam. Szerencsére, mert az utolsó emelkedő még hátra volt. Ezt olyan szörnyűnek írták le előtte, hogy kellemesen csalódtam. Hamar felkaptattam, gyors pecsételés és gurulás-gurulás a célig. Az az utolsó sáros, unalmas szakasz (Taxi nyiladék) sose akart véget érni, de aztán mégis. 6.28 lett a vége. A Börzsöny gyönyörű, örülök, hogy ott lehettem!