Vulkántúra 2009

 

Talán azért írom ebbe a topicba, mert volt benne elfogadható lejtőfutás, küzdelem az edzettlen állapotból kitörésért, feltámadás és valamelyest sikerült tartanom a tempót 20 kilin át két ismeretlen futóval. Nekik, bár nem tudom hogy olvassák-e, de itt is köszönöm a tempót. Valamint hálás vagyok OT Misinek, Ricsinek és az UTMB-t teljesített Gy. Tamásnak. A részletek most jönnek.

 

Misivel hetekkel ezelőtt fixáltuk, hogy együtt megyünk, így mikor 4:50-kor csörgött a vekker, nem nyomhattam ki a másik oldalra fordulva. Abban is megállapodtunk, hogy  nem szakadunk meg, azaz séta fel, lefelé belkocogás. Ennek megfelelően én túranadrágban, magas szárú bakkancsban, ingben, poláros nagykabátban jelentem meg a rajtban. Misi nem hitt nekem, ő futóruhában. :) Amikor elindultunk, Misi és Ricsi 20 méteren adott nekem 10-et. Azután visszavettek, de a szitu az volt, hogy lemeardva kepesztettem utánuk 10-20 méterrel utánuk. Ez fejben kicsinált, és hogy felkapaszkodjak, nyomtam. A NHH-i házba kimelegedve, szédülve és pirosat látva értem fel, s jeleztem a fürgelábúaknak, hogy itt adom fel, ehhez én gyenge vagyok. Pecsételés után leroskadtam egy asztalánál, aminél éppen -balázs- ült és csak néztem ki magamból. Roppant gyatrán voltam. Feladom, döntöttem. :( Megbeszéltük a hazaút részleteit, a fiúk továbbindultak és pedig vettem egy izoitalt és egy teát, amit agyoncukroztam. Valószínűleg nem csak a tempó, a psychés teher és az edzettlenség csinált ki, hanem az is, hogy nem reggeliztem. De kaját most se kívántam. 20 percet ülhettem, mikor varázsütésre elkezdtem erőt érezni magamban. (A cukor??) Megjelent Gy. Tamás az ajtóban, felpattantam és engedélyével rácsatlakoztam. Világos volt, hogy nem adhatom most ezt fel! Ha megteszem, az további hónapokkal vet vissza, nem engedhetem meg magamnak, hogy az újrakezdést még jobban késletessem.  

 

Tamásról egyből kiderült, hogy fut ezen a ttúrán. Puff! De szerencsémre a Rakodóig lejtett, így bemutathattam a Lúdtalp-féle lejtőiskola tudományát. :) Egész jól ment és ez a kis sikerélmény is nagy löketet adott. Illetve magabiztosságoot, hogy amikor Tamás elkezdett felfelé futni a Csóványosra, akkor elengedjem és magamra hagyatkozzak. Már tudtam, hogy nem lesz baj, a Vulkán egy igen nehéz ttúra, de nekem ma sikerülni fog! Végigmegyek. Ezért gyorsan betolok egy kis töltött piskóta sütit. Azt a maci formájút. :)

 

A Csóványoson utolérem a TTB-s különítményt, majd erőre kapok Magosfa felé és kocogok. Ezen a szakaszon hagynak el a gyorslábú villámfutók. Lúdtalp arca nem multivitamin reklámtéma, a hangja is reszelős, a gyors köszönést szemrebbenése sem kíséri. Csak elől lazázik akibacsi, hátul pedig JB** utazik. Szépen félreállok minden futónak, nem irígykedem de nagyon jó látni a formákat. Kékvirággal megüzenem a fiúknak, hogy mégse adtam fel.

 

A Vilatihoz mikor leérek, éppen megérkezik a pontőr. Problémák voltak, emiatt késett, mondja. Pecsétje nincs, de a lapot aláírja. Én pedig bemegyek a büfébe, forró kávé és langyos kóla, hozzá fél tubus gél. Ez még csak 16 kili, veszélyben van a sötétedés előtti befejezés. Lámpám pedig nincs.

 

Lassan tipegek fel a Holló-kő felé, előtte kicsivel pit stopra kényszerülök. Ekkor hagy el egy elfogadható tempót választott ifjú futópár. Könnyű őket követnem a lány rózsaszínű felsője miatt. Valahogy mindig lehagynak :), a lejtők után a pontokon fejlődöm fel általában rájuk. Elég sokat büféznek az állomásokon, csak így volt igazándiból esélyem. :) Minden lejtőt innen fogva megfutotok, míg a síkokon lendületesen gyalogolok, karral igencsak rásegítve.

 

A P+ NHH-i emelkedője előtt a második fél gélt is betolom, összefutok és pár szót váltok Rita8-al, majd a rég nem látott hikerwormmal. Gyökkettővel pakolom egyik lábam elé főlé a másikat, nézem az órámat, s már tudom, hgy megúszom a lámpagyújtást (ami ugye nincs is), de pupillatágító finish lesz. Meglepetésemre az étterem előtt megpillantom a fiúkat, egy depó előnyük van. Nem hagyom ki a már bevállt  nagyon cukros teát. Kajálni még mindig nem vágyom. Együtt indulunk le a futópárral, a botok segítségével itt még elébük is jutok. Majd egy rövid emelkedő során, amit nem futok meg elhúznak és csak a célban látom őket viszont.

 

A rét hamar eljött, a végigcipelt szendvicseimet a tűznél melegedő pontőrnek adom. A rét túlsó végén görcs miatt nyújtanom kell, de nagyobb gond nem lesz, igen jól haladok. Az aszfalttól pedig beleteszek mindent és nagyon élvezem a suhanást. Lámpa nálkül sikerült beérnem, 8:41 (tavaly 6:59), a fiúkat azonban nem sikerült a cél előtt hátba vernem. :) Talán majd ha én is annyit edzek, mint ők! :))

 

Köszönöm a Szervezőknek/Rendezőknek a pöpec ttúrát, a barátaimanak pedig a társaságukat (a kocsiban, sicc!). Gratulálok a teljesítőknek, ez egy nehéz ttúra. Sokat tanultam ma, nagyon örülök, hogy végigjutottam. A Börzsöny ma se viccelt.

 

Ja, csanya erdménye űridő, ilyen biztos nincsen. :P