"Valóban, ha létrehozok egy kis birodalmat ami a ársadalom "felett" áll, akkor olyan saját szabályokat alkotok amilyeneket akarok. Létrehozok egy saját társadalmat és aki nem fogadja el ennek a "társadalom"-nak, szubkultúrának a szabályrendszerét, azt kizárom. Tehát megint ugyan ott vagyok ahonnan elindultam, vagyis létrehoztam azt amitől meg akartam szabadulni."

Ebben teljesen igazad van. Ez Oshonak egy önzése volt, de hát ő is csak egy ember. Szeretett élni, ha érted mire gondolok.:-) De az is igaz, hogy mindenki eldönthette, hogy akar-e az ő törvényei szerint élni a birodalmába. Tehát aki ment, az örömmel ment.Mi meg beleszülettünk valamibe, nem volt választásunk.

"Osho a Keresés c.könyvében pont arra világít rá, és egészíti ki a Zen kilenc bikáját (a klenc létállapotot) egy tizedikkel, hogy ha megtaláltad önmagad, akkor térj vissza és élj tudatosan a társadalomban, nem elkülönülten, hanem a társadalom tagjaként mégis önmagad, valódi éned létezésének tudatában."

Én ezt próbálom elérni, de még az Út elején vagyok, bár már ráléptem.

Igen, a meghatározások fontosak, és ezért érti ugyanazt a dolgot mindenki máskép, mert a saját képére formálja. Így nem mindig az jön le, amit az író mondani szeretett volna.

Az utolsó példádra azt tudom mondani, hogy a lehetőségekhez képest oldjuk meg a saját szabadságunkat, örömünket, a többihez pedig alkalmazkodjunk szerintem. Pl : nálunk mindenkinek van olyan fülhallgatója, amiben professzionális szinten nagy hangerővel hallgathatja a zenét, úgy hogy nem zavar senkit. / a vékony falak megmentője a füllhalgató :-)) / A lényeg, hogy lazán fogjuk fel, de ezt már azt hiszem , mondtam. :-)