A párom mesélte, hogy gyerekkorában anyukája méretre nagyobb ajándékokat is adott mint narancs, banán (mekkora kincs volt akkoriban :-) ) és ezekhez csak instrukciókat rakott bele az épp aktuális zsebbe, hogy a lakás mely szegletében találják meg, amolyan kincskeresésképpen.

A teljes sztorihoz az is hozzátartozik, hogy a bátyjával megnézték előre a kis zsebeket, és ismervén a számokat előrerakták a nekik tetsző kisautókat meg a többit, hogy hamarabb hozzájussanak. Ott buktak le, hogy volt persze anyósomnak egy listája, hogy melyik nap hová kell eldugni pl. az almát. Ő persze annak rendje és módja szerint elrejtette a fikusz alá az almát, de a zsebben mégsem az instrukció szerepelt hogy merre meddig, hanem teszemazt a klassz kislaszti, amire annyira vágytak. Volt egy kis szemöldökráncolás. :-D