Pharoszról azt gondolom, hogy egy nagyon távoli korban, ezen a szigeten fordult egyet civilizációnk jelképes tengelye. Pharosz nekem mindig a rejtélyek szigete marad...
Éppen ezért rávilágítok, még ha röviden is néhány dologra, amiért éppen ezt a szigetet tartom annak a szigetnek, ahová a phaiákok vitték Odüsszeuszt. Pharosz az i.e. I. évezredben lakatlan volt. Homérosz idejében és még több száz éven át nem ez számított "Egyiptom Kapujának", hanem az innen jó húsz km-re lévő Nílus kanóboszi-ágának torkolata és a híresen gazdag Kanóbosz város. Majd Nagy Sándor az Ammón jósda tanácsára itt alapította meg Alexandriát...
A történészek sokáig abban a hitben voltak, hogy ott korábban nem volt semmi, majd lassan kiderült, hogy a város nyugati vége magába foglalta Rakote (Râ-Kedet) nevű régi egyiptomi települést, amit valamiféle egyiptomi halászfalunak becézgettek. A település keletkezését az i.e. 2. évezred közepe tájára helyezték, bár az emberi jelenlét legrégebbi nyomai csak i.e. 1000-800 közé voltak tehetők. Majd 2006-ban francia régészek a kikötőben kezdtek ásatásokba, melyek kimutatták, hogy már az Óbirodalom idején hatalmas kikötői tevékenység folyt itt: vízvezetékeket, hajóépítő-műhelyek és építmények állhattak itt, talán már Kheopsz idejében is! De ezek csak a legújabb eredmények és azt hiszem nem ástak elég mélyre…
De az igazi "bomba" jóval korábban robbant, vagyis csak robbant volna. Egy francia mérnök, Gaston Jondet 1910-ben búvármerüléseket végzett a szigettől északkeletre a tengerben, eredményeit 1916-ban adta közre, éppen egy Világháború közepén és alig figyelt rá valaki... Jondet egy óriási, szó szerint óriási kikötő romjait találta a Pharosz melletti vizekben 6-8 méteres mélységben. Egy külső és egy belső medencéből állt, és a területe valamivel több volt, mint egy négyzetkilométer volt! Az egyik kőmóló 1,2 km hosszú a tenger alatt, sőt egy harminc méter hosszú szentély alapjait is megtalálta a tengerben. A tudósok tudták, hogy az óriási kikötőnek minimum az i.e. 2. évezredben kellett készülnie, s megpróbálták II. Ramszeszre, majd a krétaiakra kenni építését. A döbbenet nagy volt: egyszerűen a bronzkori Mediterránumnak ez volt a leghatalmasabb kikötője. Hol volt ekkora tengeri hatalom...?
Jondet azonban megalitikus falakat és utakat látott a víz alatt. Semmi nem utalt az egyiptomi vagy krétai eredetre. Jondet - aki több éven át (1911 és 15 között) térképezte fel a víz alatti romokat- maga is "történelem előtti kikötőnek" nevezte, amit a tenger alatt talált (jellemző módon később ő is hagyta magát rábeszélni történészektől, hogy ez a krétaiak műve). Én megnéztem Jondet rajzait, azok leginkább a phaiákok kikötőjét vagy a hatalmas "kőcölöpökkel" megerősített piacterét juttatta eszembe. Hatalmas raktárépületek is álltak itt. Itt adok egy képet Jondet könyvéből, jól látszik a kőmóló köveinek megalitikus elhelyezési módja, s némely kőlap, ami az egykori mólót alkotta ötméternél is nagyobb átmérőjű. Sem a krétaiak, sem az egyiptomiak nem építettek ilyen kikötőket… Ez egy prehisztorikus megalitikus kikötő volt, melyet később használhattak az óbirodalmi egyiptomi hajósok majd a minosziak, de építeni, bizonyosan nem ők építették...

(Az első kép egy víz alatti kőplatformot mutat, a másik a romok egy részletét a víz alatt. Mindkettő Jondet rajza.]


Érdekes, hogy Homérosz tudott erről, mert említi Pharosz "jó kikötőjét" ... és Próteuszt. Volt kapcsolat a rodoszi telkhinekkel is. Marcellinus feljegyezte, hogy Pharoszt valamikor Rodosz tulajdona volt, sőt egy parányi szigetet a sziget öblében "Antirrhodos"-nak, azaz Ellen-Rodosnak nevezték. Szerintem már Nagy Sándor idején is ősinek számító romok álltak szigeten. A bizánci történetírók régi följegyzések alapján írták, hogy itt volt síremléke Ozirisznek, Próteusznak és lányának Eidóthiának. Tudunk egy Poszedón és egy Ízisz templomról is. A legkülönösebb persze, Próteusz szerepe, az ősöreg kékbőrű tengeristené, akit az orphikusok „minden titkok tudójának” tartottak.
Phereküdészre szívesen hivatkozunk, mert nagyon régi történetíró, s feljegyezte, hogy Próteusz lányától, Kabirótól született a hat kabir. Kabiró pedig azonos kell legyen Eidóthiával, ahogy Homérosz nevezi Próteusz lányát. Volt valamiféle ősi lázadás a félszerzetek közt, mikor Keósz szigetén -a telkhinek másik bázisán- hatalmas járvány tört ki, amit a Sziriusz csillagnak "hevének" tulajdonítottak. Próteusz pedig fiai erőszakossága miatt volt kénytelen elmenekülni a szárazföldről lányával: egy föld alatti folyosón érkeztek Pharoszra, mely átvezetett a tenger alatt is. Euripidész azt írta, Próteusznak palotája állt Pharoszon, ahonnan Egyiptom fölött uralkodott.
Próteuszról azt mondja Homérosz képes volt változtatni alakját, de ugyanezt mondták a telkhinekről is, kiket kétéltű lényeknek, a tenger gyermekeinek tartottak. Homérosznál Próteuszt fókák veszik körbe Pharoszon, de a Költő jelképekben beszél és a legújabb kutatások mutatták ki csak, hogy a telkhineket az ikonográfiában a fókákkal asszociálták. A fókabőrről pedig azt tartották, hogy nem csap bele a villám. Felteszik, hogy a telkhinek rituálék viselésekor fókabőrt vettek fel, de ugyanígy feltételezhető lenne, hogy a villámok „szelídítésével” foglalkoztak, s védelmül használták elektromos kísérleteiknél…
Próteusz kétségtelenül bujkált Pharoszon, a beavatott Vergilius szerint a "Sziriusz hője" elől. Barlangja mélyébe húzódott előle.
Poszeidipposz korabeli költő eppigrammája szerint a híres világítótornyot Próteusznak ajánlották. Ez volt a világ legelső világítótornya, s igazából nem tudjuk kinek tervei alapján épült. De azt hiszem Ptolemaiosz Philadelphosz király készen kapta a terveit, nagyon-nagyon ősi forrásból. Valamiféle hibrid-kompiláció az egész: bár a formája, főleg a felső szinteké hellenisztikus stílusban épült, de a hatalmas, monumentális alakja a nagy egyiptomi templomok külsejére emlékeztetett. 1300 körül több hatalmas földrengés borította le romjait, majd nem sokára az alapjaira egy arab erőd épült, ami ma is meg van és éppen ezért nem is kutatható a helyszíne…
1994-ben Jean-Yves Empereur francia régész vezetésével a torony egykori helyénél a tengerben közel háromezer nagy tömböt talált, melyek kétségtelenül a világítótorony építőkövei voltak. A legmegdöbbentőbb, hogy a kövek közt 50-80 tonnás gránittömbők is vannak. A görögök nem építkeztek gránitból vagy ekkora kövekből, melyeknél még az összeillesztés módszere is tipikusan egyiptomi volt. De én inkább azt gondolom, hogy már Nagy Sándor idején is a Gyémánt Sziklán állt egy ősöreg hatalmas gránitépítmény romjai. Ptolemaiosz király építészei ezt újították fel, és bővítették szintekkel, majd az egészet fehér márványlapokkal vonták be, ahogy a leírásokban is szerepelt. Az atlantiszi idők világítótornyának újjáépítése egy új kor hajnalát volt hivatva köszönteni…
Tehát Odüsszeusz Pharoszra, egy ősi atlantiszi bázisra vitték, ahol a telkhineknek mondott különös törpe félszerzetek várták. A sziget akkoriban jóval nagyobb volt északi irányban, s nem létezett a híres Kalózok-öble, ami a rettegett káriai tengeri rablók menedéke volt sok évszázaddal már Homérosz előtt. Prehisztorikus kikötője mögött hatalmas gránitépítmények, szentélyek húzódtak, alattuk mélybe vezető járatokkal, titkos barlangokkal. Egy számunkra teljesen ismeretlen és legalább annyira idegen civilizáció utolsó rekvizitumaival.
De nem állhatunk meg itt, a célvonal kapujában, hiszen Homérosz még egy további nagyon fontos dolgot is felfed, magát azt az építményt, ahová a Grált és tartozékait vitték. Most már biztosan pecséttörőkké válunk, ősi titkok kifecsegőivé, de most már nem tehetjük meg, hogy ne lepjük meg az alkimistát titkos műhelyében…

[Végezetül Jondet térképe a víz alatti falakról és mólókról: sötétebb sárgával a víz alatti romok, míg világosabba a mai Pharosz szigete.]