Hahaha!
Ez a "süllyedô hajò" hasonlat tetszett! Azért mert éppen ezt a rovatot olvasgatvàn és tapasztalvàn, hogy mennyi magyar hagyja el az orszàgot, az a kép jutott eszembe, amint a patkànyok menekülnek a süllyedô hajòròl.

Szerintem òriàsi tùlzàsokba estél. Ugyanis egyenlôre még csak arròl volt szò, hogy egy nô (amikor férjhezment és mondjuk gyerekeket szült) otthagyja-e a munkàjàt, hogy "eltartott" legyen. Azért tettem idézôjelbe, mert ennek a szònak lehet mellékize, de ha a szò értelmét nézzük, végül is errôl van szò. Ettô függetlenül léteznek olyan hàzaspàrok, ahol közös megegyezés alapjàn ugy döntenek - mert pl. nagycsalàdot terveznek, s ilyen esetben valòban hasznosabb a gyermekeknek, ha az anya otthon van és nem az utca, vagy az intézmények nevelik ôket -, hogy a feleség leàll a munkàval. Ehhez viszont az is kell, hogy a férj és a gyerekek is tiszteletbe tartsàk anyjukat, megbecsüljék azért a "hàzi" , önfelàldozò munkàjàért, melyet értük, az egész csalàd érdekében végez. Viszont sok esetrôl tudok, ahol ez nincs igy, s a kamasz gyerek anyja fejéhez vàgja, hogy miért nem megy el dolgozni, hogy neki is több cucca, zsebpénze lehessen.
Amikor véleményemet adom valamirôl, az nem mindig csak sajàt tapasztalat , hanem a vilàgban nyitott szemmel jàràs eredménye is.
Egyenlôre arrol még nem mondtam véleményt, hogy a hàzassàgkötés hive vagyok-e vagy nem, de te ugy làtszik màr elôre tudod...egy kalap alà vettél mindent. :-)