Sziasztok!Én Noyant la Gravoyére-ben lakom,2010 augusztus 15-ig maradok,mert csak 1 évre jöttem ki,hogy megtanuljam annyira a nyelvet,hogy a testvértelepüléseinknek ne kelljen tolmácsért rohanni,ha a delegációk találkoznak.Úgyhogy most tömény nyelvtanulásról és gyakorlásról szólnak a mindennapok.Persze ennek hivatalos hátteret az Európai Önkéntes Szolgálat ad,de egészen más a helyzetem,mint a többi önkéntesnek.Nagy szerencsém van,mert itt mindenki sokat segít,állandóan magyaráznak,ha kérdezek+tanultam angolt,németet,latint,így nem csoda,hogy 2 hónap alatt már olyan szintre eljutottam,mint amikor németből nemzetközi középfokú nyelvvizsgát tettem.De tudom,hogy ez nem csak az én érdemem,hanem a helyzet adja ezt...

Amúgy nagyon boldog vagyok,bár a barátság téma érdekes,mert olyan barátok nincsenek,mint otthon és ez nem a 2 hónapos ittlét miatt van. úgy vettem észre,hogy itt olyan személyes,mély kapcsolatok nem is lelhetők fel nagyon,mint amiket én ápolok a barátaimmal.Van pár személy,akiknek percre pontosan ismerem a napjait és tudom,hogy az ő legjobbnak mondott barátaikkal mindig csak nagyobb társaságban találkoznak és ott az egész társaságnak elmondják a titkaikat vagy senkinek.Megjegyzem, 22 éves vagyok,szóval nem az érettebb korosztály az,amiről beszélek.Úgyhogy az én fogalmam szerinti igazi,mélyen gyökerező barátságra itt nem is fogok szert tenni,mert ők egyszerűen ilyenek...ez nem baj,csak más.Az itteni értelemben véve viszont már gyűjtöttem jópár embert magam köré és tudom,hogy mindig számíthatok rájuk,már rég túllépett a kapcsolatunk a "kötelező" segítség határain.