Amolyan beszámoló féle. :-)

Bruttó 24 nap alatt a következő útvonalat tettem meg (csak azokat sorolom, ahol az utazáson kívül mást is csináltam, Delhibe érkeztem repülővel, és onnan is jöttem haza): McLeod Ganj - Amritsar - Jaipur - Amber - Pushkar - Ajmer - Udaipur - Agra - Varanasi - Sarnath - Delhi.

Úgy általában Indiáról nem tudom mit mondjak. Mindenesetre minden elismerésem Ahmetéknek, nekem ehhez 1 évig nem volna energiám, a végére már eléggé fáradtam. Két nehéz dolog van, egyrészt a rettenetes kosszal és szegénységgel megbírkózni, másrészt meg a sok nyomuló árus és riksás piócát túlélni. Nekem az első volt az egyszerűbb, elfogadtam, hogy ezek az emberek így élnek, és kész. Idővel a másodikkal is megbékéltem, úgy ahogy. Ezek után úgy gondolom, hogy rengeteg szép dolgot láttam, még ha a maga módján egyik-másik elég lepukkant is volt. Az emberek kedvesek, segítőkészek, érdeklődők (de azzal nem tudnak mit kezdeni, hogy 37 évesen hogy nincs családom). Csak el kell azt is fogadni, hogy kurva sokan vannak, úgyhogy olyasmi ott nem működik, hogy utat engedsz valakinek a vonaton, mert a talpalattnyi helyedre rögtön leülnek ketten (ennek ugye az a folyománya, hogy megszokott az, hogy tömegek másznak keresztül rajtad a millió csomagjukkal együtt). Meg elég praktikusan is állnak hozzá a dolgokhoz, például ha szarni vagy hugyozni kell, akkor szarnak vagy hugyoznak (persze ott, ahol éppen éri őket a szükség). Érdekes módon a fosás kimaradt, pedig többnyire utcán vagy vonaton ettem a koszban, az árus koszos kezéből vettem el a kaját a hasonlóan koszos kezemmel, és azzal is ettem meg. Sarnathból visszafelé meg felborította a riksámat egy autó, de lazán leléptem róla borulás közben, a riksás viszont alatta maradt, de neki se lett végül baja. Ennek ellenére nagyobb biztonságban éreztem magam az őrült forgalom közepén, mint Pesten, például Delhiben egy nagy forgalmú 6 sávos úton lazán át lehet kelni, míg itt nálunk szerintem a második sávig se jutnék el élve.

A fotós dolgokról. Két (Canon EOS) vázat vittem, a filmes 300X-et, meg az 5D-t 3 obival: Sigma 15-30, Tamron 28-75, Canon 70-200 4L (istelen). Meg 19 tekercs Fuji Pro160C-t, meg 4*4G CF-t (jpg-ben fotózok). Idővel úgy alakult, hogy a 300X-en a Sigma volt, az 5D-n meg a Tamron. A 70-200-at elég ritkán használtam. Egy kisebb hátizsákban voltak a cuccok nagyjából ömlesztve, a nem használt obikat a Natgeós táskám kiszerelt belső részébe raktam bele (két luka van, a 70-200 és a 15-30 faszán elfér benne), meg egy kis tok is volt, de azt nem mindig vittem magammal (belefér a Tamronnal mindkét váz, de az 5D-re nem lehet rázárni). A filmes vázat értelem szerűen nappal használtam kint, az 5D-t meg minden egyéb helyzetben, de sokszor nappal kint is.

Ugye a fentiekből következik, hogy aki nagyon félti a cuccát, az vagy teljesen időjárásálló cuccot vigyen, vagy semmit. Én ezeket a dolgokat leszartam, úgyhogy például ha elindultam valahova, és útközben megkajáltam, akkor ha nem tudtam kezet mosni (elég sokfelé vannak az utcán kutak amúgy), akkor nem stresszeltem vele magam, idővel úgyis öntisztult a kezem is, meg a gépek is. A nagy por miatt amúgy többnyire a hátizsákban voltak a gépek, csak ha fotózni kellett, akkor vettem elő őket. És előfordult az is, hogy lusta voltam elővenni.

Igazándiból problémám kettő volt, az egyik ugye amikor C-be kapcsolódott a mód tárcsa, és elég sok kínlódás után jöttem csak rá, hogy ez a gond. Mondjuk egész hülye beállítások voltak a C-ben, amit nem igazán értek, hogy honnan kerültek oda, ez eléggé megkavart. A másik meg, hogy McLeod alatt egy hajtűkanyarban felfedeztem, hogy a völgy fölött egy sas köröz, és a szakadék szélén állva elkezdtem lődözni rá az 5D-vel és a 70-200-zal. Mivel elég gyorsan emelkedett-ereszkedett, követő fókuszt használtam. És akartam olyan képet is, amin mögötte a Himalája van, de ahányszor csak a hegy elé ereszkedett, a fókusz elment a hegyre, egy értékelhető képet se tudtam így csinálni. Erre tud valaki valamilyen értelmes magyarázatot mondani?

Ezektől eltekintve nem volt semmi problémám. 12 tekercs film ment el (420 képet hívattam elő), meg 1478 jpg, de ezt még nem volt energiám kiválogatni.

Meg azt vettem észre, hogy sokszor használom 20-24 mm között a Sigmát, tud valamit az öreg Seeman... :-)

Nézegettem a többi turistát is, asszem Jaipurban láttam először 7D-t. Pushkarban meg találkoztam két japánnal, akiknél egy-egy tlr volt, meg az egyiknél volt egy régi vas filmes slr is. Az indiaiak meg rengeteget fotóznak mobillal, de volt náluk mindenféle cucc is, rengeteg filmes "ócskaság", meg egy-két újabb cucc is, de digitből többnyire kompaktokat láttam. Egy idős házaspár gépét meg kellett szakértenem, hogy miért nem jó, hát azért, mert kis kártyával adták el nekik, és betelt. Elég nehezen tudtam elmagyarázni nekik, hogy ez ilyen kereskedő trükk nálunk is, hogy jó olcsó legyen a gép, meg lehessen mellé adni drágán nagy kártyát utána. És szeretnek nyugati emberrel fényképezkedni, nézni kéne az Alkaloida honlapját, hogy mikor kerülnek fel a muszlim testvéreimmel készült közös fotók (ha eltűnnék, akkor megtalált a CIA)...

Majd rakok fel pár képet a flickr-re, csak még nem tudom mikor. Egyelőre próbálom magam utolérni.