Mivel többször kérdeztetek a phaiák hajókról és hajózási tudományukról, erre még visszatérek. Kezdve azzal, hogy Homérosz a phaiákokat „hatalmas hírű hajósnép”-nek mondja. Homérosz azzal is próbál erre utalni, hogy hipotetikus neveket gyárt, hiszen a név szerint is említett phaiákok nevének jelentése általában a hajóval és a hajózással áll összefüggésben (Nauszikaa, Akróneusz stb.)
A fővároshoz két kikötő is tartozott, ahol Odüsszeusz hajók sorát látta. A város hatalmas, kőteraszokkal megerősített tere mögött hajóépítő műhelyek sorát látta. Itt vitorlavásznat, köteleket, árbocokat vagy evezőket készítettek.
Alkinoosz király megnyugtatja Odüsszeuszt, hogy egy phaiák hajóval haza fogja küldeni Ithakába és hajóút alatt ő „az álom ölében fog pihenni”. Fontos mozzanat, hogy a phaiákok első dolga az induló hajón, hogy fekhelyet készítenek Odüsszeusznak a hajó tatján. Majd hirtelen olyan álomba zuhan hősünk, mintha egy vámpír húzta volna el homlokán denevérszárnyát: „Szemhéjára pedig mély álom hullt neki ekkor, mezízű, nemriadó, a halálhoz igen közelálló...” Régen a beavatandók éltek át hasonló mély álmot a titkos misztériumokban. Odüsszeusz még akkor is alszik, mikor megérkeznek Ithakába és alvó testét a kincsekkel kirakják a parton.
Mit titkoltak a phaiákok, hogy Odüsszeusznak végig kellett aludnia az utat? Az alvása hasonlatos ahhoz, mikor az illetéktelenek szemét bekötik, mikor egy titkos rejtekhelyre hozzák-viszik az illetőt a bennfentesek. Ha valaki azt gondolná, hogy magát hajót titkolták, az téved!!!
Valóban nagyon dicséri a hajókat: szépmívűnek, arányosnak, fürgének és gyorsnak mondja, mint a madár vagy a gondolat: „orral fölmagasodva suhant; habos útja nyomába hömpölyödött bíbor hulláma a sokzaju árnak; ingadozás nélkül siklott: sosem ér a nyomába még az a legsebesebb sólyom sem”.
A phaiákokat az akkori föld legjobb hajósainak mondja: pedig ő Trója alatt a sokféle hajók százait látta. A phaiák barna hajóik, tipikus tengerjáró gályák, kialakításuk íves, hullámtörő. Ezért írja görbének többször is az orrát, ami rendszerint a kikötői mólók fölé nyúlt. Hosszú evezőik, árbocaik, vitorlázatuk, kőhorgonyuk van. Van fedélzetük, alatta fülkékkel: ide rejtik az ajándékokat is. Tehát nem a hajót titkolták, Odüsszeusz maga is látta a hajókat, sőt a műhelyeket is. Az is valószínűnek látszik, hogy több hajótípusok volt a teherszállítótól a luxushajókon át a gyorshajókig.
Kérdés persze, hogy Homérosz az eredeti beszámolóból, hogyan és mi módon vette át a hajóépítési szakszavakat vagy azokat csupán kora hajó-technikájából kölcsönözte. Viszont a hajók formájára vagy gyorsaságára utaló információkat, nyilvánvalóan megértette.
A phaiák hajók valóban nem az ókori görög gályákat idézik, sem a föníciaiak hajóit, hanem inkább egyfajta keverékét a hosszú-evezőjű középkori gályáknak és a gyorsjárású vitorlás szkúnereknek. Ám az adatok szűkössége, értelmezésének nehézsége miatt, több aligha mondható. Az azonban számomra bizonyos, hogy a phaiák vitorlások egy évezredes tengeri civilizáció vitorlástudományának végpontját képviselték.
A mi civilizációnkban ugyanez a "végpont", a jó szélben dagadó vitorlákkal - szinte gőzmozdonysebességgel haladó- gyönyörű klipperek. Ezek a 18. század végén jelentek meg és a mi hajóépítésünk csúcsát jelentik, s képesek voltak –jó széllel- a 35-40 km-es sebességre, s a mai teherszállító hajóink se sokkal gyorsabbak ennél. Pedig a klippereket is teherszállításra használták. Homérosz éppen a phaiák hajók vitorlázatát, a fehér vitorlavásznak minőségét és elhelyezését emelte ki, ami éppen a klippereknél nagyon fontos...
Odüsszeuszék hajnalban indultak és estére már elérték Ithakát: de ezt ő csak gondolja, hiszen mély álmot alszik. Még előző nap hitette el vele Alkinoosz, hogy hajója egy nap alatt járta meg korábban Rhadamüntosszal a Szkheria és Eubóia közti utat.
Nyilvánvalóan a Szkheria és az Ithaka közti útidőt és magát a navigálást titkolták Odüsszeusz előtt. El akarták titkolni, hogyan és mennyi idő alatt érhető el Szkheria. Másik dolog pedig a navigálás maga. Pontosan megkérdezgetik, hol van az a föld, ahová haza akar jutni, sőt elviszik bárhová, ahová csak akarja. Mert ezek „eszes bárkák… a phaiák bárkáknak kormányosa nincsen, kormányrúdjuk sincs, amilyen van a többi hajókon, mert maguk is tudják, hova vágyik jutni az ember”. Ezen én azt értem, hogy nem a görög vagy föníciai módszer szerint a csillagokhoz irányozva és part menti hajózásra kényszerülve haladtak.
A phaiákok rendelkeztek hajózási könyvekkel, térképatlaszokkal. Éppen ezért mondja Homérosz: „minden nép városait, gazdag legelőit ismerik” a phaiák hajósok. Ők és őseik térképezték fel először a földet, amihez feltalálták a mi szextánsuk elődjét, hogy tudják a szélességet mérni és a kronométert, hogy a hosszúságot is tudják mérni. Ezek révén jutottak el pontosan oda „hova vágyik jutni az ember”. Eszükben sem volt ezt a tudást megosztani idegen népekkel, hiszen ez olyan lett volna, mint kaput nyitnának távoli szigetük felé…
Bár nagyon gyors vitorlás vihette hősünket, de az út akár egy hetet is igényelt, amiről Odüsszeusz úgy tudta „egynapos” volt. Eddig tartott bódító, mély alvása. Ez már abból is kikövetkeztethető, hogy indulás előtt ételt és italt hordtak a fedélzet alatti kajütökbe: ez minek, ha csak egy nap oda-vissza?