Pontosabban: a hiperciklus báziegyenesére merőlegenek látják a hiperciklust érintő egyenes pólusából jövő és az érintési ponton átmenő egyenest. Ők a pólust úgy érzékelik egy egyeneshez, mint az arra merőleges egyenesek közös túlvilági pontját.

Az én kis példám az én akkori primitív fejemmel egy látványt ragadott meg: t.i. azt a látványt, amikor a merőlegesség euklideszi kancsalsággal is láható volt.

(Különösen szép ebben, hogy egy hiperbolikus világban a túlvilág kirajzolódik hivőnek hitetlennek egyaránt. A mi Saccherink ott kúrta el a szentté avatást, amikor nem vette észre, hogy egy hiperbolikus világhoz logikai szükségszerűséggel van túlvilág. Micsoda SJ tag az ilyen?)