A közepes rakéta komplexumokhoz szinte a kezdet kezdetétől rendszeresítettek barát - ellenség felismerő berendezést. Persze nem kellett kitalálni a csőben a lukat, hiszen a már addig is működő felderítő lokátorok majd mindegyikén volt, mégpedig a Kramnyíj, majd a Kremnyíj-2 rendszerbe tartozó IFF. A rakéta komplexumokon is tököltek egy keveset, mégpedig megpróbálták ráültetni az IFF adót a komplexum RPK (rádióparancs közlő) berendezés antennájára (a három közül a jobb szélső laskaszűrő.) Annak ugyebár a funkciója csak akkor kezdődik, amikor rakétát indítunk, addig meg nyugodtan lehet kérdezgetni a repülőket. Utána ugye már felesleges. Csak az volt a gond, hogy a kétféle berendezés működtetéséhez kellett volna egy speciális átkapcsoló, amit az orosz nem adott, Magyarországon nem sikerült (olyan kis mennyiségben) legyárttatni, így maradt az a változat, amit az orosz "ajánlott", a P-12 NRZ-jéhez hasonló (NRZ-12) IFF berendezés. A rakéta komplexumokban egy külön kabint kapott, ami a komplexum legnyugisabb munkahelye volt. Ott tulajdonképpen nem kellett csinálni semmit, csak lesni kellett a biztosítékokat.

Ennek az NRZ berendezésnek az antennáját látod azon a három lábon. Ez egy ping-pong asztal méretű rács, rajta meg egy csomó dipol antenna.

A következő képen valamivel jobban látszik.