Odüsszeusz tehát elbúcsúzott Kalüpszótól, „hazaindult”, de valójában nem „haza” Ithakára, hanem arra a szigetre, ahová Héliosz szigete után kellett volna jutnia. Homérosz szerint Ogügiétól 18 napi útra van Szkheria. Homérosz Ogügiét a világ legtávolibb zugának mondja, amit mi valóban egy olyan szigettel azonosítottunk, amire ez ráillik, mert Corvo az Azori-szigetek északnyugati pontja, egyfajta végállomás az óceánon (s annak közepén) az óvilági hajósok számára. Corvóról a 18 napi tutajozással a megadott irányban talán 700-1000 kilométert tehetett meg. Ma ezen tájon semmi nincs, de bírjuk Markellosz tudósítását és portoláno készítők óceáni rajzait...
Abban a dicsőséges időkben, az i.e. 4. évezred közepe táján az Azori-szigetektől keletre három nagyobb sziget húzódott. A legdélibben már járt: erről mondta Markellosz, hogy Hádész szigete volt. Viszont a középső szigetről, melyet Poszeidónnak ajánlottak, egészen pontosan ezt írta: „Ennek kiterjedése ezer stadion (185 km) volt és lakosai megőrizték őseik emlékét Atlantisz mérhetetlenül nagy szigetének, mely valóban létezett ezen a tájon. Számos korszakon keresztül uralkodott az Atlanti–tenger minden szigete fölött, és amelyet szintén Poszeidónnak szenteltek.” Ezt a szigetet a portolano-készítők valamiért „Satanaze” névvel illették. Ez a sziget valóban a Golf-áramat sodrában feküdt, ahogy Homérosz mondja, a „zajongó tengerárban”. Magának az „Ókeanosz folyónak” a szélén: mert Homérosz most csak az igazat írta…
Markellosz Poszeidón-szigete (vagy más néven Satanaze) pontosan ott volt, ahová Odüsszeuszunk tartott Kalüpszótól. Az is nyilvánvaló, hogy ez a hosszában alig 200 km-es sziget a Nagy Atlantisz maradványa, kulturális örököse, népének leszármazottja. Itt kifejezetten „lakosság” él, ami egyik korábbi szigetről sem mondható nagyon el, ahol megfordult.
Ez természetesen megmagyarázza a hasonlóságokat is Platón Atlantiszával. A phaiákok városa egy folyó torkolata mellett helyezkedett el, bentebb a parttól. Magas bástyafal övezte. A központban Poszeidón csodálatos szentélyével és a királyi palotával. Gyönyörű kikötői mólójában gályák sorát látta. Pedig a phaiákok hajói kormányzás nélkül is célhoz értek és hihetetlen sebességgel siklottak a vízen.
Ezt a várost rajzolja az Ókeanosz gyűrűjén belül Akhilleusz pajzsa vagy Theopomposz elbeszélése az óceánon túli Meropisz nagyvárosáról és végső soron ugyanez a másik „Trója” is. A szigeten ugyanúgy évi kétszer arattak, akár a hajdani Atlantiszon.
Szkheria a régi mitikus geográfia szerint már az „Alkonyzóná”-ban feküdt, mert nyugatabbra volt a Boldog Szigeteken átmenő meridiántól, mely hosszúságon Hélioszt egy hatalmas aranycsésze várta, melynek belső öblös fekhelyén álomba zuhanva folytatta örök utazását.
A nagyon távoli ősidőkben, még a Vízözön előtti évezredekben, a Nagy Atlantisz idején még meg volt a fő sziget, aminek történetét Szolón hozta Szaiszból. Tehát azokban az időkben -sok-sok évvel még a mi Odüsszeuszunk előtt is- arra a nagy szigetre papok által vezetett hajók vitték a beavatandókat, hogy a főváros, Poszeidónisz körkörös vízi útjait leróják a Szent Hegy körül, majd behajózzanak a hegy gyomrába vágott labirintusba, a végső beavatásra…
Odüsszeusz kései megérkezése figyelemre méltó. Homérosz meséjében a királylány, Nauszikaá a szolgálóival labdajátékot játszik a parton. A lányok sikoltozására ébred fel az addig mély álmot alvó Odüsszeusz…
A figyelmesebb olvasónak azonban észre kellene vennie, hogy őt itt várják, és egy beavatásra érkezik: ezért köt ki egyedül, a parton papnők fogadják, tornaversenyeket rendeznek tiszteletére; „végig meg is állja a versenyt, mindet, amelyben a phaiákok próbára kihívják” –magyarázza Homérosz.
Végül a királyi pár megvendégeli, majd díszes kísérettel hazaküldik. De nem ment üres kézzel…
**************
A Szkheriáról szóló folytatásban fogom elmagyarázni, hogy mi volt az a küldetés, amiért eljött ide, miért kellett mindenképpen végrehajtania és hogyan pusztult el Szkheria végül, mert hogy erről is szól Homérosz, sőt nagyon sok mindenről, de rejtve, és nem az értők vagy tudók illetve bármi más magukat ezoterikus lelkeknek vallók, hanem a Héliopoliszi Testvériség eljövendő, évszázadok múlva megszülető tagjai számára…
*************
Adok két térképet: az első az 1424-es „tengerészeti atlasz”, ami a fennmaradt (!!!) portolánók közül elsőként mutatja a Portugáliától 900-1000 km-el nyugatra lévő három szigetet (és csak ezt a részt kivéve belőle). A másik a saját rajzolatomban mutatja az utat, de mesterségesen eltorzítva a távokat és arányokat, hogy nagyjából ráférjen minden (Portugália partjai közelebb hozva, szigetek is elég torzak stb). Az útvonalát akarom véle mutatni csak, a Perszephoné-szigetei közt „bolyongó” hercegünknek…