Piros 85 (88) terepfutás

A Via Dolorosa futása után fogadkoztam hogy gyalogosan fogom teljesíteni a Pirosat, ám fellelkesültem, és reggel már fél 8 körül ott toporogtam Rómaifürdőnél.
Ismerősökkel beszélgetve repült el az idő, és ebola beszéde után kerek 9:00-kor útnak indult a 45 fős bagázs.

Az aszfalton pont megfelelő volt az élboly tempója, így ott loholtam utánuk, viszont Csillaghegynél Pap Gabi és mint kiderült Hajduska Balázs robbantott, és erősebb tempóra váltottak. Így maradtam a második alakzatban ahol Spero, Ezüsthegyi, L.Csaba (a teljesítők közül néztem a honlapon), és vassalmos futott még rajtam kívül.
A Róka hegy után páran ellépnek, Álmossal maradok, nem szabad elrohanni, bár így is megyünk mint az ökör. A Kevélyre 51 perc alatt érek föl. Huhh, erős..
Innen egyedül rombolok lefele a lejtőn a Csobánkai műút irányába. Közben nosztalgiázom, a BEAC-on nem volt ilyen kellemes fölfele jönni az éjszaka közepén nemrég.
A műút után feltételes pont következik, Ryanék kínálnak minden finomsággal, én élek is velük. Utolérem Molnár Petit, és beszédbe elegyünk. A felfelékben gyorsabb, így le-lemaradozok, viszont meglátjuk Fridmant és Kerékgyártó Petit.
Megelőzzük őket, és 1:5X (?)-es idővel állunk Tölgyikreknél. Rombolunk Dömös fele tovább. Én mindig azt hiszem hogy végig lefele megyünk majd, de a Sikárosi rét után kicsit monoton az út szintbe. A Szőke-forrás völgyéhez érve viszont sokkal szebb tájkép fogad, imádom ezt a részt. Jól lehet haladni, bár kissé technikás. Fridman-nel megyek most, majd a kápolna feltételes ellenőrzőponttól indulok is én egyből tovább.
Dömösre 4.-nek érek, el sem hiszem! A 3. Sperot itt érem utol, Gabi és Balázs kb. 15 perce mehettek el. Itt 2:53-nál jártam.
Kapkodtam kissé, mindenből próbáltam enni egy keveset, viszont hiba volt hogy nem ittam. (Volt itt cola?) Speroval gyalogolunk tovább, kezemben egy nagy parizeres kenyérrel. Alig eszméltünk fel, Ezüsthegyi vérszemet kapott, és elvágtázott mellettünk. Hamarosan Spero is ellép. A temető után megállok, muszály inni a sajátból, megelőz Molnár Peti is. Nembaj, most jön az egyik legnehezebb szakasz, csak lassabban..
Sajnos a lassabbanból még lassabb lett, mert úgy éreztem hogy leesett a vércukrom, és nem éreztem valami fényesen magam. Szakó-nyereghez fölvergődök, majd utána az emelkedő tetején a sziklás pihenőpontnál megelőz Lúdtalp és Fridman is. Laci eléggé kivan, nem is mennek nagyon gyorsan, de én még ennyire sem tudok haladni. Húzott egy erőset a combom, na szép.. Görcsközelbe is kerültem.. Dobogókőig a legkisebb emelkedőt is gyalogoltam, a síkon pedig valahogy imitáltam a futást. Elérek Dobogókőre (4:07), egyből bemegyek a büfébe és legurítok 3 dl kólát. Itt el is hagy pár futó. Egy jó negyed órát legalább itt töltök, majd indulok tovább. Nem érzem valami frissnek magam, a lejtőt sem használom ki rendesen Psztkeresztig. Itt leülök a söröző lépcsőjére, begurítom az energiaitalt amit Dobogókőn kaptam, és egy kis kajálást is megejtek a sajátból. Úgy tűnik jó ötletnek bizonyult ez, mert kissé erőre kaptam, bár a Magas-hegyi nyeregnél sem futottam, de legalább a tempós gyaloglás az ment.
Utolérem Őrsi Bálintot, majd együtt érünk laslow és Repi pontjára. Megdícsérnek, ennek örülök, és még kóla is van, de jó! laslow is kínál valami üdítővel (?), de életemben nem ittam még ilyet, és maradok a kólánál:)
Kicsit időzök, majd megjön az erőm, és szépen haladok tovább Csévi-nyereg felé. Úgy érzem rendbejöttem, de nem merek nagyon erősen futni, nehogy a görcs újra előjöjjön. Elérek zsotyekhez, itt is finomságok. Felkapok egy almát, és haladok tovább.
A nyereg után most a hivatalos út kimegy a széles szekérútra, itt érem utol vaddinot, aki egész sokáig halad velem, így nem vagyok magányos addig sem.
A Fehér-hegy aljában nyafogok kicsit, de nem is olyan vészes.. Jó passzban voltam, nem voltam fáradt, és az izomproblémák is elmúltak szerencsére.
A fenyveseknél zakózok egy nagyobbat, de semmi komoly, uzsgyi tovább.
A Kopár-csárdához 15:20-ra érek, ami eddig 6:20-as idő.
Iszok üdítőt, bár mondjuk Ca, vagy Mg-nek jobban örültem volna, de nem baj, legalább van valami. A leves kimarad, nyomás tovább megint egyedül.
Kakukk-hegyen femináék vannak, lelkiismeretesen vezetik az áthaladókat, 2. helyen Molnár Peti? Hmm.. És Balázs? Még nem járt itt.. Akkor valószínűsítettem hogy kiszállt. Nyomás tovább Pilisszentiván felé, tök jól érzem magam. Eltekintve a Dobogókői affértól semmi komolyabb bajom nem volt eddig. Ismerős gyalogosokat köszöntök, majd jön a hosszú homokos rész. Utolérem Kiss Petit.
A tempónk úgy tűnik totál ugyanaz, nem túl erős, egy bebetonozott 8-as átlag körül mozog. Peti zenét hallgat, így egy árva szót sem szólunk egymáshoz, bár nincs is nagy kedvem most beszélgetni. Jön a Nagy-szénás és még mindig világos van!
Egy jó darabig kocogunk, majd mikor már nagyon meredekké válik akkor gyaloglásra váltunk. A ponton kicsit elidőzök. Felérve a tetőre meglesem hol mentem rossz fele 2007-ben, majd elindulok immár a jó irányba Nagykovácsi fele.
Szépen haladok lefele, gondoltam az aszfalton kicsit rákapcsolok, de tévedtem.
Utolérem Tincáékat, majd megint elkezdte a combomat húzni a görcs, így elég óvatosan kocogtam le a főútig. Beérve a plébániára 16:54-et mutat az óra.
pygmeának nagy hálám a MagneB6-ért! Betolok egy-két kenyeret, és pontban 17:00-kor indulok tovább. Besötétedett.. Jön a kaland..
Beérve az erdőbe újra, nem akaródzik menni a futás. Basszus most a combom eleje szórakozik.. Peti vissza is előz, én tempósan gyalogolok a nem túl meredek emelkedőn is. A tavalyi Lokomotívon vettem észre hogy a magnézium eleinte görcsöltetett ugyanitt a combom elejénél, majd szép lassan elmúlt.. Azóta nem találkoztam ezzel a szituval, de bizakodtam benne hogy most is ez lesz, és tényleg így is lett, kb negyed óra múlva elmúlt a fájdalom. Martye és Ádám nagyon szépen haladnak, ők az első rendes gyalogosok, de az átlaguk 6 fölött mozog. Bíztatjuk egymást, majd immár sokadszorra utolérem Petit, és figyeljük a leágazást Sistergő pontja felé. Szalag az semmi, szerencsére többször jártunk már erre, így vesszük az akadályt, de aki most van itt először, és egyedül, annak ez veszett fejsze...:(
A ponton Ezüsthegyit, és egy másik futót érünk utol. Nem is tökölünk tovább, sietünk a Fekete-fej felé. Mindig Peti megy elől, én hol lemaradok, hol utolérem, de nem előzök, mert nem látom sok értelmét.
Szépen haladunk, nem sűrűn futottam még éjjel lámpával, érdekes érzés.
olipapáék bíztatnak Szépjuhásznénál, majd egyszer csak két futót érünk utol, Kerékgyártó Petit, és egy számomra ismeretlen srácot hagyunk ott.
Kiss Petivel már Pilisszentivántól együtt haladok, de még egy-két mondaton kívül semmit sem szóltunk egymáshoz :) Én nem tudnék zenével futni, elveszti a varázsát.. János-hegyre sajnos rövidített ösvényen megy föl, én szépen körbemegyek a P- szerpentinjén, direkt erősebb tempóba hogy ne legyen sok előnye a tetőn. Hamar tovaszáll, én még frissítgetek Ryan és Kinga pontjánál, az Erzsébet kilátónál. Innen már örömfutás a célig. Makkosmáriára lehet kicsit nyomni, el is eresztem néha magam. Petami áll döbbenten a Makkosmáriai ponton hogy én mi a francot keresek még itt? Később kéne jönnöm szerinte. Én is meg vagyok lepődve magamon kicsit. Pont látom tovafutni Petit, és még 2 futót. Még mielőtt versenyezni kezdenék petami mondja hogy ők a gyalogos 85-ön vannak.
Így is utolérem őket a sunyi emelkedőn a Végvári szikláknál.
gethe beírásán nagyot mosolyogtam, miszerint "Makkosmáriáról Budaörsre lemenni fölfelé kell". :-))
Abszolút igaz, de most nem vagyok olyan fáradt mint a két gyalogos teljesítésemnél, így kocogok fölfele. A P+ elágazásban két futó-gyalogos tévelygett, majd gyorsan faképnél is hagytam őket. Nem versenyzek Petivel, pedig 1-2 perccel van előttem csak. Nekem így is egy szuper idő lenne. Viszont az egyik ösvénynél a meredek sziklás résznél keresgéli az utat, és mire megtalálja pont utolérem.
Leérünk az aszfaltra, majd a főútnál egy gyors itinerolvasás, és egy sprintféle a célig.
Egyszerre érünk be. 10 óra 52 perc alatt teljesítettem a távot, aminek nagyon örültem! Ez a 8. helyre volt elég, ami szintén jó pozíció ahhoz képest hogy soha nem edzek hétköznap :( :)
A célban boldog arcok, én is közöttük lehetek végre.

Köszönöm a szervezést, és a szuper szolgáltatásokat. Dobogókőn különösen életmentő volt!