Nem bántásnak szánom, de emlékezteztem az Olvasót, hogy a történelmet nem szükséges kitalálni. Az Egykori Ország területén

sok nemzetiség él együtt; mi és ők a leszármazottak vagyunk - avval a lényegi különbséggel, hogy még szétválasztottabb országokban. Az Anyaország Karéjába került és azoknak már ott született utódai tudatják: a román, ukrán, szlovák, horvát, szerb, szlovén,... nyelv is ugyanolyan értékű, mint Bármelyik Más. (Az más kérdés, hogy ennek a széles kérdéskörnek a Trianon-effektus okán Mo.-n (=Meghagyott Ország) sajátos megjelenítése és felhangjai vannak!) Mindegyik választékos nyelv, sőt, sok szakterületen kifejezetten nehéz is.

El kéne jutni végre oda, hogy térjünk vissza a Történelemhez és akarjuk is elfogadni a mellettem lakó nyelvi-kultúrális-tudati másságát - a Trianonhoz hosszan elvezető Okokat! Addig azonban még végignézünk egy pár, itt-ott zajló zászlólengetést... (És persze lehet élvezni a Semmering-i megfizetett vendégeskedést a bucsini ingyenvendégszeretet helyett...)

Erdélyi tájjal köszönök el; névvel, természetesen: Szász Jenő