Köszik! :)

Krónikához tartozik, hogy mpeter (Molnár Peti)-vel egyszerre léptünk be a célba, így övé is a 4. hely. Sőt, ha tudta volna merre a cél, bizony, rámvert volna min. 100 m-t simán.

Kemény móka volt, közben mindent megfogadtam, megígértem magamnak, még a sörről való lemondás is felmerült (átmeneti időre), de aztán azt gyorsan elvetettem.

A terv az volt, hogy a Kopárig, vagy Nagykoviig utolérem a 2005.-ös akibaci-larzen-lúdtalp időt (akkor még Csillaghegyről volt a rajt), aztán onnan megpróbálok faragni...

Az első harmadban Tomatorral mentem elég sokat, villanásokat Ezüsthegyivel, aztán Dömöstől kicsit Kerékgyártó Petivel, majd Fridman-nal, és L. Csabával. Rugalmas, néha feszes kötelékben húztunk a cél felé, toltam a géleket, csokit, sót, folyadékot ahogy bírtam.

A tervem az volt, hogy 160 fölé nem engedem a pulzust, erre ugyanis az állapotom messze nem jogosított fel, ehhez képest viszont alá nemigen tudtam szorítani.

Nagykoviban két meglepi is ért: kékvirág colával frissített, illetve a frissítőállomáson -athosz- nyitotta rám az ajtót. Na ennek fele se tréfa, rátapadtam, majd L. Csaba is csatlakozott hozzánk.

Na, ami innen jött az gáz. -athosz- húzta mint kisangyal a sort, bementem laktát zónába, majd anaerobba, és kezdtem úgy érezni, hogy ez egy rosszabb fajta kivégzés. Így lifegtem hátul, majd jeleztem, hogy rövidesen leszakadok, ez nekem így az éjszakában túl sok. Fekete-fej után még tettem egy próbát, hogy tapadjak mégis. Bejött, -athosz- szerencsére emberibb tempóra váltott, így tudtam tartani, sőt János-hegyről lefelé már én világítottam elől az utat.

Ekkor még nem sejtettem, hogy újabb ritmusváltásra lesz szükségünk. Épp kezdtük élvezni a Frank-hegyre a túrát, amikor Fridmann, mint állat előtört a semmiből. Kiváltottam rá - egy életem egy halálom - és elkezdtük nyomni mint barom - fölfele. Ez még babazsúr volt a lejtőhöz képest, Fridmann itt olyan iramra kapcsolt, hogy szakadás szélére került minden izomcsoportom, recsegtek az ízületeim, hörögtem, és nem kicsit féltem a zergés őrületparti közben. -balazs- mellett úgy süvítettünk el, hogy kishíján feldőlt a menetszéltől, majd befogtuk Molnár Petit is . Na itt adtam föl Frdimann üldözését. Beálltam Péter mögé és próbáltam lassan leszakadni... Az említett módon értünk be.

Továbbra is nagy kedvenc ez verseny, köszik a szervezést. Különösen örültem Summer Comfortnak, csanyának (aki ugyan ledagizott - szó se róla igaza volt) walkingman-nek aki kinézett a rajtba,  pontőröknek: zsotyek, femina, J Laci, sistergő - aki egyszerre hármunkat látott el ügyesen, és még arra is figyelt, hogy mindenki pecsételjen. Pro, és Oli szurkolását szintén meg kell említeni - hoztak egy kis UTMB hangulatot. És muszály kiemelni a Nagy-Szénáson felszolgált birsalma sajtot, célban kapott szép érmet, és a sört stb. stb.

Köszik: Lúdtalp