Nem szeretném, ha válasz nélkül maradnál, ezért elmondom, hogy szerintem miért (nem vagyok fűtésszerelő, de szokok ilyen mellett dolgozgatni):

ver.1.: A pressz megoldáshoz be kell ruházni egy nem occsó gépbe, amit ha megtesz az ember, próbálja ki is használni. Ez - tapasztalatom szerint - abban merül ki, hogy jóval gyorsabb mint a roppantógyűrűs szerelvényezés (feltéve hogy eléggé sok a szerelvény), nem kell csavarkulcsokkal bíbelődni.

v.2.: Másik ok lehet az, hogy a falba/aljzatba kerülő idomok esetében a press eleve úgy van megtervezve hogy kibírja a korróziót a beton kötésekor és azután is, míg a roppantógyűrűs megoldásoknál nem biztos hogy számolnak ilyen korróziós hatásokkal, tehát a felhasználási köre ezeknek inkább a falon kívüli szerelvényezéskor jellemző.

v.3.: A roppantógyűrűs idomok felépítése egyszerűbb, kisebb méretű kötést eredményez (ld.pl.: falban vezetett szerelvény esetében, amikor számít, hogy a kötés mennyivel lóg ki a cső/fal síkjából, azaz mennyi vakolat kell rá.

v.4.: Mindkét megoldás lényege, hogy a cső belsejében zár egy(két) gumigyűrű, amire rászorítják a csövet. A press erejénél fogva nagyobb erővel szorítja a csövet az idomra, tehát valszeg nagyobb lesz a tömörsége ill. kevesebb az esélye annak, hogy tömörségi hiba lép fel.

v.5.: A roppantógyűrűs megoldás lehet a barkácsoló kedvű ezermesterek eszköze is, néhány olcsóbb kézikulcsot és fogót igényel, tehát aki maga szeretne ilyesmit csinálni: tessék, ezzel megoldhatod:-)


Konklúzió: szerintem falba/aljzatba CÉLSZERŰEN press, falon kívül lehet ez is, az is, de vannak esetek, amikor pl. inkább a roppantógyűrű: pl. radiátor sarokszelepnél a becsatlakozás 99 %-ban roppantógyűrűs, persze a falban már presszel folytatódik...


Megjegyzem, hogy a fentiek nem szakembertől származnak, csupán a tapasztalatomat írom le. Amúgy bármelyik megoldás is szerepel a kivitelezésben, a nyomáspróba mindig ugyanazzal a metódussal történik, tehát igénybevétel/megbízhatóság tekintetében nemigen van különbség...