"Visszatérve a végkifejlet szituációjához:
Semminemű katonai, vagy más akadálya nem volt két döntő cél teljesítéséhez: az időhúzásnak, és a honvédsereg megtartásának, akárcsak két-három csoportra oszló néhány hadtestnyi kötelékben.
Viszont semmi katonai indoka nem volt a kapituláció feltételnélküliségének"

Véleményem szerint ezt a kérdést utoljára érdemében akkor lehetett latolgatni, amikor a feldunai hadsereg még Komáromnál állt, ergo 49' júliusának eleje. Ugyanis az alföld egyáltalán nem volt alkalmas, nemhogy a további harcra, hanem egyáltalán arra, hogy megfelelően elássa a harcoló feleket. Persze persze, éléskamra volt meg egyebek, de ne feledjük el, hogy ez az a terület amelyik 1848 májusától gyakorlatilag állandó hadszíntér volt. Alapvetően a szegedi összpontosítás ötlete egy égbekiáltó ostobaság volt, ami pusztán annyit bizonyított - mint ahogy Görgey írja emlékirataiban - , hogy Kossuth jobban bízott a török határban, mint Komárom falaiban. Lényegét tekintve azáltal, hogy a honvédség feladta egy puskalövés nélkül az ország több, mint háromnegyedét, ezzel megteremtette a két ellenséges fősereg egyesülésének feltételeit. Hogy ez mégsem történt meg az csupán négy ember érdeme. Haynaué, akinek végtelen becsvágya nem engedte, hogy mással osztozzon a dicsőségen, Paszkevicsé, aki katonai hírneve védelmében csak a 100%-os siker reményében vonult előre, Görgey-é(a nyári visszavonulást gondolom nem kell elemezni) és végül a IX. hadtest parancsnokáé Józef Wysocki honvédtábornoké aki komolyabb veszteségek nélkül hetekig tudta hátráltatni az oroszokat.

Temesvár után meg egyértelműen semmi esély nem volt, ugyanis nem volt hova visszavonulni. Északról jött Paszkevics, tőlünk délre Haynau, Keletről Lügyersz készült kijönni az Alföldre. Ha ez nem lenne elég, Görgey hadseregében is csak maximum 22-23000 rendes harcra fogható ember volt, a többi sebesült vagy nem volt (Nagyvárad ekkorra már orosz kézen). Nem beszélve arról, hogy a katonák is már rettenetesen lestrapálódtak, gondoljunk csak bele, hogy gyakorlatilag a Vág-menti csatáktól kezdve folyamatosan harckészültségben voltak, ergo fizikailag lettek volna alkalmatlanok egy olyan hadjáratra, ahol se utánpótlás, se szimpátia (a lakosságnak már elege volt a harcokból) se kormány, se semmi nem támogatta volna őket... Pláne, hogy a híresen paranoid Kossuth sohasem helyezte volna magát Görgey kezébe, a feldunai hadsereg pedig más parancsnok alatt szolgálni nem volt hajlandó(lásd a július 2-i ácsi csata utáni leváltási kísérletet).

A Lugoson bomladozó volt fősereg pedig már - a Vécsey-hadtesttől eltekintve - nem volt alkalmas a további harcokra, de ha még az is lett volna ki vezette volna? Dembinski? Már árkon bokron túl volt, meg le is szerepelt. Már megint... Bem sebesült. Kmety? Még meg sem száradt a tinta a vezérőrnagyi kinevezésén, a rangidős tábornokok nem engedelmeskedtek volna neki. Perczel? Na az tette volna be csak igazán a kiskertajtót... Vécsey? Nem volt igazán alkalmas mozgó seregparancsnoknak és ezt ő is tudta, nem beszélve arról, hogy sokan nem szerették arisztokratikus, lekezelő modora miatt. Vetter? Saját hadtestén kívül nem volt tekintélye, valamint - bár az egyik legtehetségesebb katona volt a csapatban - gyenge idegzetű ember volt, gondoljunk csak a Damjanich-val történt márciusi szóváltásra, melybe belebetegedett és lemondott a fővezérségről. Mihez kezdett volna egy Görgey-vel? Wysocki? Egyrészt szintén friss tábornok, valamint lengyel, ami a csődtömeg Dembinski meg a csatát vesztett Bem után a morál szempontjából sem lett volna egy túl szerencsés választás. Guyon? Lásd a Perczelnél leírtakat...

Az dél-erdélyi hadsereg addigra gyakorlatilag megszűnt, Észak-Erdélyben a Kazinczy hadosztály felszereltsége pedig korántsem volt kielégítő (pl. az emberek nagy részének puska helyett már csak lándzsa jutott), valamint a Bánátban lévő hadseregek szempontjából teljesen lényegtelen is volt, hiszen megközelíthetetlen helyen voltak, ugyanis körülöttük mindenhol oroszok voltak, illetve az erdélyi érchegység meg hemzsegett a román felkelőktől, ahova bemenni egy ellenséges sereggel a hátunkban az álmoskönyvek szerint sem jelent túl jót...