Ott tartottam, hogy Odüsszeusz hajója sikerrel átkelt azon a "vízi folyosón", ami az 5 km széles Formigas-zátony két kiálló sziklája közt vezetett. Innen nagyon rövid idő alatt egy szigetre értek, amit Homérosz "Thrínakié-szigetnek" mond. Ez volt Héliosz, a napisten szigete. Kirké elmondta még Odüsszeusznak, hogy nagyon vigyázzon a szigettel, ha partra száll. Nehogy hozzányúljanak Héliosz marha- és birkanyájaihoz, ha még haza akarnak kerülni.
Ezt a Thrinaikiét Odüsszeusz modernkori balga matrózai, Szicíliában fedezik fel rendszeresen, amely körül már addig is "bolyongott", meg hogy Homérosznak ekkor ütött szög a fejébe, hogy ez egy nagy sziget. Bradford még Homérosz elírásának (!) is gondolja a szót, "Trinakria", Szicília ókori neve helyet, ami annyit tesz. "háromszögletű sziget". Kezdve azzal, hogy Homérosz egy kis szigetre tesz utalásokat, miért nem ismerik ezek mai nyomkövetők a görög hagyományokat? Héraklész tizedik munkájában azt a feladatot kapta, hogy lopja el Gérüón király gulyáját egy atlanti-óceáni szigetről. A mitográfusok -mint Graves- már rég megállapították, hogy ez azonos Héliosz gulyájával. Héraklész az ősi félmitikus, s máig hiába keresett délnyugat-spanyolországi városban, Tartésszoszban száll hajóra, s elhajózik az Ókeanoszon túli "Erütheia szigetére" a marhákért. Hol van erre Szicília?
Nos, Szkülla sziklája mellett napvilágnál haladtak el, mire a szigethez értek éjszaka lett. Ez pár órás hajózás. A Formigashoz 37 km-nyire a Santa Maria-sziget található.
Talán az alakja akkoriban még jobban emlékeztetett a háromszögre, de ez teljesen mellékes, mint látni fogjuk, mert ez a mi szigetünk...
Thrínakié valódi jelentése: "háromágú szigony". Valójában Poszeidón, Atlantisz főistenének szigonyát jelenti: a délkeleti irányból –így Héraklész oszlopaitól vagy Lixustól jövő- hajósok három hatalmas csúcsot láttak kiemelkedni a tengerből a tengerből az Azori-szigeteknél: a Pico, Sao Jorge és Terceira égbe nyúló csúcsait, mely a szigony három ágát alkották, s a szigony rúdjának vége pedig Santa Maria szigete volt (elég ránéznünk a térképre). Mert a szigetek a "tenger csillagai" s elhelyezkedésük -akár az ég csillagai esetében- az embereket arra ösztönözték, hogy szimbólumokat és képeket társítsanak melléjük. Valójában ezt közli velünk Homérosz.
A Santa Maria az Azórok legkeletibb és egyben a legdélibb szigete is. Kirké útmutatásai szerint a szigetvilág utolsó állomása a "hazaút" előtt. Thrínakié -Homérosz megfogalmazásában- nyilvánvalóan egy „végső pont”. Odüsszeuszék az éjszaka leple alatt érkeznek, nyilvánvalóan meghatározott céllal érkeznek, rabolni jönnek. Odüsszeusz félt a partra szállástól, ám alvezére, Eurülokhosz rábeszélte erre. Abban a hatalmas félkör alakú csodálatos öbölben szállhattak partra, ami délről övezi a szigetet. Homérosz éppen ezért nevezi "vízkoszorúzta szép szigetnek" és "öblös kikötőnek", melynek íves öble, édesvizű forrásával csalogatta a hajósokat a partra szállásra. A hajót elrejtik, mégpedig egy nagyon bizzarr, különleges helyre: "mélyüregű barlangba erősítettük a bárkát, hol nimfák gyönyörű gyűléshelye, tánctere állott". Miféle hely ez? Hasonló barlangokba vájt hajódokkokról hallunk Platón atlantiszi történetében. Pedig a szigeten -Homérosz elmondása szerint- csak két csodaszép nimfa él, Héliosz lányai, akik apjuk marha és birkanyájait őrzik. Ez egy barlangtemplom vagy valami ismeretlen kultusz székhelye? Mert a nimfák bizonyosan papnők, de Homérosz itt nem segít ki.
Majd hosszú sorokban arról hallunk, hogy a szigeten vadászgatnak, mert nem mernek Héliosz marháihoz nyúlni, végül csak leölnek néhányat. Egy hónapot töltenek a szigeten, állítólag jó szelet várva, de a mozgásaik, vadászgatásaik engem arra ösztökélnek, hogy egyszerűen bújkálnak ott. Héliosz nyájai végig a közelükben vannak, a nimfák mégsem látszanak tudni róluk. Inkább hiszem azt, hogy Odüsszeusz felderítői a hetek alatt valamit folyamatosan becserkésznek. Felderítői kutatnak mindenfelé. Homérosz azt akarja elhitetni, hogy a néhány levágott marha miatt csap le rájuk isten haragja, persze, tudom ezek szent állatok arrafelé, Platón Atlantiszában dúlt a bikatisztelet, de itt másról van szó.
Egy régi hagyomány szerint Héliosz mikor nyugatra utazott lovaival, s átkelt Afrikán, a lovakat a Boldog Szigeteken hagyta, majd egy hatalmas aranyserlegben utazott tovább a víz felett. Mivel ezek a Kanári szigetek voltak, tehát 18. meridiánkörtől nyugatabbra. A Santa Maria nagyjából a 25. meridiánfokra esik. A mítosz szerint itt lepihent négy ezüst oszlopon álló palotájában. Ha ez volt a valódi Héliosz szigete, és Odüsszeuszék a déli öbölben szálltak partra, akkor a palotának a szigetet északról délnek átszelő hegygerinc mögött kellett lennie. Odüsszeusz felderítői ezt a helyet cserkészték be, valahol a Pico Alto 1800 magas csúcsa mögött. A szigetet ma is csak pár ezren lakják, és a hegygerinc mögötti északi részt sosem lakták, így nem is kutatták, s egyszerű lakói mit sem tudnak arról, hogy szigetük egykor az istenek távoli menedéke, meghitt búvóhelye volt.
Valószínűleg Odüsszeusz emberei betörtek a palotába, az isten haragja éppen ezért sújtott le rájuk, mikor a zsákmánnyal elhajóztak sietve a szigetről. A nyílt tengeren egy sötétkék felhő támadta meg hajójukat, villámok törtek össze mindent: mintha szabályszerűen kirabolták volna a hajót (hasonlóan jártak a Rómát kirabló vandálok az 5. században). A sérült hajó visszasodródott a megpróbáltatások kapujához, a Formigas-zátonyhoz, ahol kettétört és elsüllyedt. Odüsszeusz az árbócrúdba és a hajó még egy-két eleméhez kötözve magát sodródott egy nyugati áramlattal, s közben imádkozott a becsapott istenekhez...

(Még ide teszem Santa Maria sziget karályszerű öblének képét, ahol Odüsszeuszék hajója az éj leple alatt partra szállt)