Odüsszeuszék visszatértek Kirké szigetére, tehát Terceirára. Bizonyítékok felmutatása természetesen nehéz, hiszen jeleztem, hogy az ősi Azori-szigeteken hagyományos értelemben sosem élt "lakosság". Papnők egy kasztja lakta néhányukat, egymást váltva nemzedékeken át. A folyamatos földrengések, az egykori partvonal 10-15 m-es lesüllyedése, a középkori telepesek megtették a magukét. Régészek sohasem kutakodtak itt, mert köztük bevett tan, hogy a szigeteket csak a 15 sz. óta lakják, azelőtt lakatlanok voltak. Így mondok két tippet ennek a pengeéles agyú katedra-társaságnak. Kirké szentélye a Algar do Calvao kialudt vulkán lejtőitől keletre lévő "széles tisztáson" lehetett. A másik: az egyik matrózt, Elpénórt a szigeten temették el Odüsszeuszék: halmot emeltek a sírra és rá egy kőoszlopot. A sír a legmagasabb partszakaszon állt, ami kétségkívül Terceira nyugati szélén lehet. Azt hiszem ezt a két helyet meg lehetne keresni...
Homérosz azt mondja, Kirké ezután elmagyarázta a "hazatérésük" útvonalát, valójában egy újabb feladattal lettek megbízva. Egy szigetre kellett volna menniük, melynek feladatát már hónapok óta gyakorolhatták.
****
Jó széllel délkeletnek hajóztak és elérték a Szirének Szigetét, ami a Kirké által adott útvonalnak csak az első állomása. A terv szerint csak el kellett hajózniuk mellette: ez a sziget nem lehetett más, mint Sao Miguel hosszúkás szigete. A szirének szárnyas nők voltak, akik énekükkel elbájolták a tengerészeket.
Sao Miguelt a 15. sz-ban még "Galambok Szigete" néven is emlegették a portugálok és senki nem tudja miért vagy milyen hagyományból származott a név. A magyarázatom egyszerű: a szirének Perszephoné társnői és papnői voltak a mítosz szerint, s mikor Perszephonét Hadész elrabolta és nyugatra vitte, Démétér galambszárnyakat növesztett nekik és elküldte őket, hogy járják körül a földet a lányáért. A mítosz nem ismeri a folytatást, de az ez lehet: megtalálták Hádész szigetét, de a "Halál közvetlen birodalmába" nem léphettek. San Miguel akkoriban olyan közel lehetett az időközben elsüllyedt Hádész szigetéhez, hogy onnan láthatták Erebosz hatalmas vulkánját. A "galambszárnyú szirének" napi rítusa lehetett San Miguel partján az akkori évezredekben, hogy a parton siratták Perszephonét...
Hogy ez is a misztériumok és az elmúlás titkainak szigetet lehetett, arra felhozok egy példát, annál is inkább, mert magyarul nem hiszem, hogy máshol olvasható. André Thevet francia királyi tudós és geográfus, egy valóban nagy tudós 1550 körül járt Sao Miguelen -gondoljunk bele: akkor még alig lakták száz éve- a híres Sete Cidadesnél barangolva megtudta, hogy 1449-ben hatalmas földrengés pusztított erre. Itt sok barlang van. A rengések után találtak egy sziklán egy három méteres rést, amin fáklyákkal behatoltak: elmondásuk szer. "kincseket" találtak és ami a legkülönösebb két monumentális kőszobor volt ott: mindegyik hosszabb volt négy méternél és kígyót ábrázoltak, rajtuk pedig egy ismeretlen furcsa írás volt, amit senki nem tudott elolvasni. Az embernek olyan érzülete támadt, hogy valami nagyon ősi világ nyílt meg az akkori a portugál telepesek előtt. Ugyan, milyen kultuszt űzhettek ezen a -történészek szerint csak 1439-től ismert- szigeten az ősidőkben, melynek tiszteletére óriási kőkígyókat faragtak? A régészek nem is tudnakerről, pedig Thevet ezt leírta az 1575-ben kinyomtatott "La cosmographie universelle" című könyvében (1022. oldal).
Odüsszeuszéknak "csak" el kellett haladni a Szirének Szigete mellett, anélkül, hogy elbájolta volna őket a szirének hangja. A "Földközi-tengeri-teória" naiv szerelmesei rendszerint az olasz partok mentén keresik ezt a kis szigetet, s az egyik ilyen hajós-felfedező, a szegény Ernle Bradford még hallani is vélt valami síró hangot Galli-szigeténél. De nem értik meg, mit akart Homérosz közölni, mert az ő szirénjei, Perszephomé papnői, Hádész akkoriban még valóban létező királyságának tövében siratták a "Hádész szigetén" raboskodó ősi "Galamb-istennőt", aki eredetileg nem Aphrodité volt, mint azt a furmányos agyú mítoszkutatóink hiszik, hanem Perszephoné, akinek az Azori-szigetek is szentelve voltak.
Odüsszeusz az árbochoz kötözve kiállta ezt a próbát is, s hajójuk Sao Miguel déli partjai mentén haladt keletnek, hogy a nyílt vizeken átkeljen az akkori tengerek híresen veszélyes helyén, a Szkülla és Kharübdisz sziklái között...