Less Nándor 35.

Reggel 4:40-kor csörög a vekker. Nem vagyok friss, de erről szigoruan az U20as futballválogatott tehet. Este lenyomták szerintem a magyar focitört. legnagyobb meccsét( VB negyeddöntő, hosszabitással, mindig a padlóról felálló olaszokkal, hatalmas hangulattal,középső ujjpercig rágott körmökkel és egy továbbjutással).Az izgalmak hatására fél háromkor még forgolódtam...
Nah mindegy köröm sötétben beülök a kocsiba, olyan kómás voltam hogy bal oldalon kerestem a gyujtáskapcsolót..mintha egész életembe Porschém(nem volt) vagy Ladám(volt) lett volna..

Megérkezem a rajthoz 6:15. Még mindig sötét, bár már jön fel a Nap. Megállapitom, hogy a mosdók száma sajnos egy ekkora volumenü rendezvényhez kevés. Pedig még a kistávosok nincsenek is itt.Nevezés gördülékenyen ment, de jobban jártam volna hogyha nem nevezek előre mert nagy sor állt itt,a nem előre nevezetteknél ellenben kicsi, de ők nem vállaltak át.viszont így spóroltam egy százast amit az ódorvári emelkedőn elhagytam, de ez még odébb van. A rajtban beszélek pár szót Nedussal és Qviccal.Sajnos nem futhatok velük együtt(pedig ez volt terv), nagyon nem jó a térdem. Útvonal majd végig ismerős, csak ez eleje meg a vége(szalagok) ismeretlen. Tehát 6:36 kor elrajtolok, sajnos a vonalkódot nem tudják leolvasni, így marad a kézi regisztráció.

Rögtön a templomnál már kavarnék is, de a jó utat választom. Egy tökéletes bemelegitő aszfaltos szakasz után érkezek, az egynyomos ösvényre, ahol elég nagy a tumultus, de az emelkedőn kialakult hiperventillációmra tekintettel, sokan előre engednek. Cserépváralja után hamar elérem a Mangó tetőt, de igazából nem is tető mert süllyedünk a ponthoz.

Pecsét, aztán egy elég érdekes mászás vissza az útra. Útvonal nincs, hanem szikláról sziklára lépegetés. Innen aztán jól futható terep, a Felsőszorosig. Örömmel nyugtázom, hogy a Szoros előtti rét kaszálva lett a Kaptárkövek óta(akkor ez egy viszketős szakasz volt). Át a látnivalókkal és meredek partoldallal bővelkedő Szurdokon. Érdekes, akárhányszor jártam erre a patakmeder mindig ki volt száradva.Most sem volt másképp.

Dobi réten újabb pont, ahol megbeszéljük a pontőrökkel a meteorológiai előrejelzések pontosságát,(esőt jeleztek, nem volt).Innen a szalagozott,hivatalos, kispistás részen futok tovább, majd jobbról bejön a sárga. Az erdészeti útról a mezőre térve némi susnyaharc, de semmi komoly lehet haladni.Még a tehénszaros rét(hálaisten hogy előtt) előtt dobok egy irtózatos hasast. Amolyan "dzsekesz" módra szétterült kezekkel, hassal csillapítva, levegő beszorulva..A réten a tereptárgyak hiánya ellenére(viszont van egy pottyantós budi) is követhető a sárga jelzés, rizikósabb részeken szalagok is voltak.Átérve az aszfalton PT jelzés eleje is remekül szalagozott. Felérve ismét hatalmas füves puszta körülölelve a csúcsokkal, impozáns látványt nyújt.Itt már hátra-hátra nézek, hogy a hatvanas elejéből nem fogott be még valaki, de látóhatáron sehol egy árva lélek.Ezután, a k+ jelzés amit nem szeretek, mert egy autó végigmegy és porát szagolhatja az ember az Oszlai házig.Most természetesen kettő is szembe jött.. A háznál pont, jó ellátás, vajas kenyér, almalé, víz feltankolok, pecsételek és továbbindulok.

Feltételes ellenőrzőponton egy 48 as kollega kissé ki van akadva, mert fent a várnál kavart. Pecsét, majd némi síkfutás után egy éles balkanyarral megkezdem az emelkedő leküzdését. Kb az emelkedő felénél beiktatok egy 3-4 perces technikai szünetet, papír után kutatva esik ki az ominózus százforintos..Az emelkedőn szemből sokan jönnek 48 asok 60asok, sokan kissé bizonytalanok, kérdezősködnek hogy megfelelő irányba mennek-e. Én csak annyit tudok mondani hogy a feltételes ellenörzőpont biztos a helyén van. Felérve a várromhoz a pontőrök kikerekedett szemmel kérdezik, hogy milyen irányból jövök.Csak annyit mondok hogy 35 ös táv és egyből elismerően bólogatnak, mondják hogy én vagyok az első delikvens. Pecsét, egy csoki és irány tovább.

Néhány méter után a PL jelzésre Én simán rátérek, mert ismerem ezt az utat, de itt jegyezném meg, hogy nem mindenki számára lehet ez egyértelmü, mert jelet a cserjék miatt csak később lehet festeni. Egy-két szalag elfért volna.Kb itt adom fel a térdgumival folytatott harcot és alkarmelegitőt csinálok belőle. A bedurrant vádlim tetejét kellemetlenül szoritotta.Egy kellemes ereszkedés a Völgyfő házig, közben rengeteg vaddisznótúrás van útközben. Völgyfő háztól török út, ami számomra azért érdekes, mert ahány teljesítménytúrán ill futáson ezen végigmentem annyi fajta gondolatom volt róla.
Egri bükk 50-en 5 kilivel a lábamban: -"milyen remek sík futóterepek is vannak itt a Bükkben, tarvágások mentén remek kilátással".
Less Nándor 35-ön huszonpár kilivel a lábamban:-" milyen remek kis iramváltó dombocskák,hullámvasutak vannak itt, igazán élvezhető hegyi út, tarvágások mentén remek kilátással"
Kaptárkövek 50-en(ami súlyosan elvolt mérve mert majd 60 volt,illetve súlyos dehidratáltsággal küzdöttem,de egyébként egy remek túra) 45-8 kilivel és elég sok szinttel lábamban:-"Kicsinálnak ezek a (ku...) nagyon meredek emelkedők,mit emelkedők egyensen K2ők meg Everestek, meghalok a Kövesdi kilátóig, és a tarvágások helyén mért nincs egy ki.....tt szökőkút sem?????????"
Kövesdi kilátó(ahonnan természetesen remek a kilátás és örömmel tapasztaltaltam hogy augusztushoz képest kikerült a Bükk Szirtjei kód is, lejegyzeteltem) előtt a pontőr hölgy még ragasztja a 100 méteres plakátot. Együtt futunk fel a kilátóig, becsületesen tartja a tempót, de a pulzustartománya valahol Sztratoszféra határán mozog. Nyomja a pecsétet és elnézést kér, amiért az ellátmány még nem érkezett meg. Semmi gond, van nálam kalória is meg víz is.

Ezután pár százmétert vissza a Török úton, majd egy jelzésváltás az után, remek lefele szakasz, lehet guritani még rakocátlan térddel is.Rácsatlakozok a sárgára a Novaji kunyhónál, ami igencsak viseltes, majd kiérve egy rétre megpillantom a Nyomóhegyet és Bükkzsérc házait. Velem szemben jön két elcsigázott lány, akik teljesen reményvesztve kérdik, hogy merre tovább. Ők 26on vannak, a célban később megtudom, hogy nagyon nincs benne nekik ez a szakasz az útvonalban..szegények.A Bükkzsércre vezető aszfaltúton felélem maradék víztartalékomat is,de nem bánom közel a cél.Átkelve a falun, majd Bükkzsérc-Cserépfalu sztrádán, a túra egyetlen negatívumát tapasztalom. Kissé logikátlanul bevezetnek bennünket egy susnyás rétre(ahol sikerül belelépnem egy legalább egy hónapja ottlévő kutyaholttestbe), miközben párhuzamsan futunk az aszfaltúttal.. Kimenni közben az aszfaltra nem lehet mert nagyon sűrű az elválasztónövényzet.Ez maximum 150 méter lehet, de két helyen is csöpög a vér a lábamból. Ezután amolyan felment a pumpa hangulattal végigsprintelek (egy karalábéföldön vagy mi volt) a Nyomóhegy lábáig, aztán következik a mászás,k aminek olyan Ódorvári jellege van.Elég meredek.Sok a kidőlt fa és elég morzsalékos is a talaj, egyszóval technikás rész. Vicces táblák buzditanak, hogy kiabáljak hangosan, meg hogy támad "Szőrmóksegg (akinek a bal lába helyén Tom Cruise a moziból, jobb keze helyén egy Zeller van)" idézet egy tanulságos rajzfilmből . Egyik sem következik be. Fent pecsét.

Innen szőlőtőkék és hobbikertek között vezet az út ,végig remek kilátással,egészen Cserépfaluig, ahol annyi autó és olyan tömeg gyűlt össze, hogy nem győzők kerülgetni a célig.3óra negyvenöt perccel sikerül átszakitanom a nemlétező célszalagot.
Célban manuálisan kerül rá a célidő, megkapom az oklevelet(amin feltüntetve hogy mennyi idő alatt teljesítette a sporttárs a távot,nem gyakori az ilyen) és a kitűzőt.
Szalagozás végig kitünő a 35-ön, talán az említett helyre elkelne még 2 darab.
Itiner olyan részletgazdag, hogy csak itthon olvastam el teljesen. Térkép nekem tökéletesen megfelelt, bár igazán nem volt rá sok szükség. Az időjárás hibátlan volt sehol egy csepp eső,ellátás elegendőnek bizonyult, egyszóval nekem tetszett.


(Ui:Az igeidők folyamatos változtatásáról sajnos nem tehetek, képtelen vagyok rájuk figyelni)