-athosz- Creative Commons License 2009.10.11 0 0 5994
Olyan jók ezek a nyugodt, csendes, őszi kocogások...

Objektív, szubjektív, és sportszakmai megfontolások alapján a kismókusok-kismókustávon c. projekt körvonalazódott ezen a hétvégén a Bükkben.

Lehet, hogy kicsit túlspiráltam a 2:00 órai kelést, de nem sok tartalék volt benne, mert kétszer is kocsit kellett cserélni mire leértünk a rajtba. Egyáltalán nem volt hiányérzetem, hogy nem a nagymókusok társaságában vágtam neki a távnak.

Utitársaim (Procaliber és Tamás) kicsit előttem indultak én még próbáltam mozgathatóvá varázsolni a derekam, több kevesebb sikerrel.

Indulás után rögtön a Mangó-tetőnél sikerült a piroson tovább futni. Így szemből és 800m plusszal sikerült abszolválni az első pontot. Ez nem hozta meg a felhőtlen jó kedvemet... Később én is Larzen nyomdokain túlfutottam a Ptanösvény letérésén, pedig nagyon korrekt módon volt jelezve.

Számomra teljesen ismeretlen volt az útvonal. A Felső-szoros (Szurdok) lenyűgözött, annyira tetszett, hogy néhol elfelejtettem a lábam elé nézni, de megúsztam. A Hidegkút-laposán a tehénlepény kerülgető versenyt sikerült hibátlanul teljesítenem, bár volt olyan lelkes túrázó, aki annyira lelkesen előre engedett, hogy telibe talált egy taposóknát. Hálás köszönet az áldozatért, így utólag is!

A Hór-völgyben tizenéves futótársaim is akadtak, így az utánpótlás nevelésből is kivettem a részem. Csodálatos és nagyon jól futható volt ez a rész is. Az ősz már nagyon látványossá varázsolta az erdőt.

Ódorvárra menet még futni is volt erőm, mert Oli által rendelkezésemre bocsájtott pulzustartományban még voltak kiaknázatlan tartományok. Hogy innen hogy kellett volna megtalálni a PL jelzést azt nem tudom, de szerencsémre találkoztam két, rossz irányból már visszafelé gyalogló túrázóval. A később helyesnek bizonyuló ösvényen nem volt jelzés és szalag sem :(, így elég bizonytalankodva kocorásztam.

A Cseresznyés-lápa oldala hű volt nevéhez. Én is elhűltem a látványtól. Eddig csak észak-amerikai természetfotókon láttam hasonló piros-narancs-sárga színkavalkádot. Meg kellett álljak mert a látvány lenyűgözött.

A PZ-t megtaláltam és végig is futottam, bízva abba, hogy Pro-t itt már biztos elhagyta ez ereje és jól utolérem, de nem. Ráadásul a gyér jelzés miatt néha megálltam, hogy jelzést keressek, még az itinert is elővettem, mert itt már teljesen egyedül voltam se előttem, se mögöttem túrázók. A derekam és bal lábam itt már konstans fájt, de aki Fridmna CSAKAZÉRTISFUTUNK-ján nevelkedik, az nem adja fel könnyen...

A Kövesdi-kilátóhoz vezető ösvényen menet közben még gyártottam egy isostar-CalMag koktélt ami nagyon jól is esett. Itt szembe jött Procaliber is, de mintha enyhe kárörvendő mosolyt láttam volna az arcán. Erre gyors felfutás és a fenti látványnak adózott egy perc néma álldogálás után sietősebbre vettem a figurát.

A fenti ponton mondták, hogy az esőbeállótól nem tudják milyen jelzésen, de 'lefelé' kell indulni. A kérdéses kereszteződésből minden jelzett ösvény 'emelkedett' (khm) de egy üldögélő túratárs útbaigazítás után végül sikerült a P+ jelzésre lelnem. A Novaji-kunyhóig nyomtam is, de itt megint itiner nézegetés lett a dolog vége. Nem készültem eléggé, ez jól látszott...

A S nagyon jól futható volt és nagyon tetszett is, így félreálltam komolyabb nyomot hagyni magam után.

A erdőből kiérve a majortól felfelé vezető aszfalt jól belátható volt. Pro sehol. Á, mondom magamban, ennyi előnye nem lehet, biztos eltévedt valahol szegény. Az aszfalton felfelé aztán elhasználtam a megengedett pulzustartomány utolsó morzsáit is, vad csipogásba nyomtam. Kár, hogy Bükkzsércre nem maradt több idő, mert nem rossz hely, az érzésem szerint.
Itt kedvem lett volna magam mögé nézni szegény, eltévedt futótársamat kémlelve, de a babonaságom miatt képtelen voltam erre rászánni magam.

A falu utáni letérőt benéztem, de végül sikerült a foszló őztetemmel megspékelt, dzsindzsás szívatásból kivenni a részem. Itt tökéletes volt a szalagozás, sőt, a Nyomó-hegyre menet még kedveskedő feliratok, rajzok is kényeztettek.
A tetőn aztán azt a hírt kaptam, hogy előttem kb. 20 perccel ment el futó. Nemhiszemel...

No, mindegy innen már csak a habot és a meggymagot kellett a tortára tenni.
Jó volt beérni.

Nem bántam meg a rövidebb távot. Sőt. Így is elég küzdelmes volt a derekammal, meg az eltévedésekkel, bizonytalanságokkal.

Procaliber persze nem tévedt el...

Laslow és Repi azzal búcsúzott, hogy nem jönnek a Pirosra mert már öregek ők az ilyen távokhoz és a feszített tempóhoz. Háááát...

Ó boldog öregkor, remélem megadatik nekem is!