Less Nándor 2009

 

A reggeli találkahelyre kutyA után érkeztem, volt még egy kis időnk az indulásig, beszélgettünk. Nagyon fáztam és az eleredt esőnek sem örültem, bár készültem rá. Nagy sikert aratott a szivárványszínű gumicsizmám. Előtte éjszaka semmit sem aludtam annyira izgultam, 3-kor inkább felkeltem. De ez mindig így van verseny előtt, nem volt meglepő.

 

Hamar leértünk, nyomta Larzen rendesen. Gyors rajtszámfelvétel, öltözés. Ezúttal a futócipőt sem felejtettem el felvenni, mint a kolbászfutáson. Valamiért nagyon izgultam, szinte pánik volt rajtam. Rhiannon21 nyugtatott, kutyA ígérte velem jön, nem lesz semmi baj. 5 perces csúszással végre elindultunk.

 

Innen már nem tudok részletes beszámolót írni. Biztos ezt is tanulni kell, de én nem emlékszem, hogy jönnek sorban az élmények és pontok. Mindig csodálom azokat, akik emlékeznek az összes ösvényre, KékSárgaZöldPiros letérésekre. Túlöltöztem. De mindig ez van, mert félek a fázástól. Utálok fázni. Végül nem vettem le egyetlen réteget sem magamról, mert a rajtszám a legkülsőre volt rögzítve és sajnáltam az időt az áttűzködésre. A nadrágom nagy volt, állandóan úgy éreztem lecsúszik. KutyA megígérte, szól, ha már kilátszik a fenekem.

Oszlánál az első frissítőponton csak zsíroskenyér volt. Szeretem, de futáshoz túl nehéz. KutyA nekem adta a müzliszeletét.

20 km táján iszonyú hasfájásba kezdtem és ez nem a müzliszelet hibája volt. Szerencsére volt nálam fájdalomcsillapító. Bevettem egyet, vártam, semmi. Még egyet, semmi. A harmadik végre meghozta a várva várt hatást. A háromnak viszont az lett az eredménye, hogy le is nyugtatott rendesen. KutyA viccelődött is velem, hogy mi van futunk, na és…? –állapotba kerültem.

Azt a biz. Pazsag-völgyi pontot mi sem találtuk. Gyanús volt, hogy le kell térni balra a híd előtt. Na de hol a pont? Tovább mentünk, Elm-éket értük be, vagy már szembe jöttek? Rövid tanácskozás, ők is térültek fordultak, reménykedve tovább mentünk hátha meg lesz. A pont nem lett meg, de a lányok igen. Pecsét, fordulás vissza a letéréshez. Ide szalagozást ígértek, de nem volt. Még egy kis bizonytalankodás a sárga jelzés körül, de papamaci GPS-e segített a helyes irányt meglelni.

Út közben, hogy hol már nem tudom, többször összefutottunk Rhiannon21-nal, egyszer RitaB-vel. Jól esett a buzdításuk.

Talán Bánya-hegyen találkoztam Kabócával, sajnáltam, hogy fel kellett adnia. Kaptam tőle magnéziumot, köszönöm. Itt akartam felfalni a kis tálkában levő aprított banánt, mire megkértek hagyjak másnak is. Persze ekkor abbahagytam, bár azt hittem egynél több banánt spájzolnak be egy pontra.

Tar-kő-nél gyönyörű volt a táj, meg is álltunk egy pillanatra töltekezni. És a színek…

Annyira megörültem, hogy túl vagyunk a felén, hogy valahol 36 km táján elpereceltem. Beestem a bokorba, de valahogy az ösvényt felszántottam előtte, mert a nadrágom teljes hosszában tiszta sár lett. Szerencsére nem ütöttem meg magam, a bokor felfogott és ott volt velem kutyA aki kihúzott az ágak fogságából. Nem sokkal rá egy kifeszített drót volt keresztbe az ösvényen úgy boka magasságban. Kiabált, hogy vigyázz, de azért megbotlottam benne. Az esést ezúttal sikerült elkerülnöm. Mindenesetre gondosan megjelölte, más ne járhasson így.

Az utolsó 10 km-re már elfogyott az erőm. Sok volt a szint nekem, nem vagyok ehhez szokva. A tervezett időnk veszélyben forgott. Szerencsére kutyA buzdítása hatott és beindultunk megint. Nagyon szerettem volna 8.30 alatt beérni. A végén sokat kellett kerülgetni a túrázókat, néhánynak egy kicsit neki is mentem sűrű bocsánatkérések közepette. Végül úgy döntöttem kiabálok előre, hátha akkor időben félre „ugranak”. Volt, hogy sikerült nekik.

8.25-re berobogtunk, és azzal a lendülettel, ahogy beértem már akasztották is nyakamba az érmet. Harmadik lettem, tapsoltak, fényképeztek, kezet fogtak, gratuláltak. Szép fogadtatás! (Majdnem olyan, mint a Kisrigóban…)

Azt hiszem egy kicsit sokat ettem útközben, na igen a csokinak nem lehet ellenállni. A ropi is jó volt, a banán is jó lett volna. Talán keveset ittam? Lehet, de legalább nem ment az idő a bokrokban való bujkálással. A zuhanyzás gyors volt és didergős meleg víz híján. A bableves is jól esett és az különösen, hogy dupla adagban részesültem, kutyA nekem adta az övét is.

Ja, az a karalábé föld kutyA szerint repce és mi is elrontottuk. :(

Gratulálok minden teljesítőnek, szép munka volt. Ezt most különösen érzem, mert nem tudok lépcsőn járni, székbe leülni és felállni, éjszaka meg a mindenhol nyomott az ágy. Az az egy két hólyag és kidörzsölődés meg hamar begyógyul.

Külön köszönet kutyÁnak!!! Nélküle nem értem volna be ennyi idő alatt. Végig támogatott, igazán velem volt. Szinte a hasfájásomat is átélte. Etetett, gondoskodott, óvott, féltett, vigyázott. Máskor is!

Köszönöm Larzennek a fuvart. Jó volt, hogy ezúttal nem kellett még a vezetésre is koncentrálnom, bóbiskolhattam a kocsiban. Remélem nem nyomtam nagyon Andrást aki középen ült.

Itt a vége, fuss el véle.