CsTSz, tájbringa.

Az időjárás velünk volt, nyár is lehetett volna, egyedül a korai sötétedés lehetett zavaró a később indulónak.

Nagyon élvezetes útvonalat sikerült összehozni a Normafa és Jánoshegy környékén.

Nézzük mit sikerült összehoznom.

 

(Részidős lista, alján a térképlinkkel, pontokkal:

http://www.astrois.hu/mtbo/2009/CSTSZ2009-RESZID14.html)

 

A rajt-cél a Normafánál, az Olimpia szálló előtti parkolónál volt. Nem esett jól feltekerni, kezdem érezni, hogy tényleg semmi mást nem csinálok a bringán egy hónapja, mint hogy néha bemegyek a munkahelyre. Kifejezetten elfáradtam mire felértem, ennyi idő alatt pár hete a kfki-nál voltam.

 

1. pont: relatíve sima volt, egyszer leesett a nagytányérról a lánc és feltekeredett a hajtókarra. Valahogy visszaküzdöttem. A pont előtti közvetlen leágazásnál megálltam térképet nézegetni, kiderült, hogy jó helyen vagyok, húsz méter múlva meg is volt a pont.

 

2. pont: kis kerülővel indítottam, majd aszfalt vissza a Normafa felé, de gondoltam, a kisvasút sínje mellett rövidebb, így lekanyarodtam (kár volt). Itt megelőztem két lassú sporttársat, aztán nem vettem észre egy rövidítést, és átmentem a síneken majd később vissza. Jó kis plusz út volt, a kihagyott rövidítés végéhez együtt érkeztem a megelőzöttekkel. Kellemes lejtő következett, ami a végén eléggé rázós és sodrós volt. Igencsak élveztem.

Majd éles jobbos jött, emelkedett, de nem tudtam tekerni. Hát megint leesett a lánc elöl, rátekeredett a hajtókarra és be is szorult. Próbáltam nyeregben ülve kiszabadítani előre-hátra tekeréssel, de nem ment. Félretoltam, leszálltam, szenvedtem egy darabig, mire kézzel ki tudtam rángatni.

 

3. pont. Emelkedővel indult a Libegő parkolójáig, ez jól ment, bár fáradtam. A János hegyet jobbról kerültem, közben egy pillantást vetettem a néhai NoComment DH ösvény indulójára. A Jánoshegyi aszfaltos szerpentint rövidítő utacskán letoltam, majd az aszfalton ismét átvágva megint letolás jött, mert nem most akartam kipróbálni, hogy sikerül-e lemennem. Innen nagyon élvezetes, fordítókkal tűzdelt lefelé volt. Az egyik fordító meredek levágásánál menet közben gondolkoztam el, hogy talán tolni kellett volna, de végül sikerült.

 

4. pont. Igazából az 5. pontot néztem ki, ezért az alsó aszfaltot választottam (Tündérhegyi út). De a 4. ponthoz is jó választás volt talán. Innen valahogy vissza kellett volna jutni a nagy Normafai játszótérhez, ami sikerült is, de nagyon későn kanyarodtam fel, ez is kitérő volt. Próbáltam irányba fordítani a térképet (forgatható a térképtartó), de minden összekavarodott, és nem találtam meg rajta hogy hol vagyok. Az aszfalttól a játszótérig elég meredek rész volt, elöl nem tudtam kistányérra váltani, kénytelen voltam kierőltetni közepen, ez már nem igazán esett jól. Majd át a vasúton a Virágvölgynél, innen lejtőzés jött (két út közül lehetett itt választani, kíváncsi vagyok, melyik a jobb, én a Csacsi rét mellett jöttem - majd a RouteGadget megmondja). Végül a célpont egy kis ösvényen volt, amin érzésre már túl sokat jöttem, ezért megálltam térképezni. De az út jó volt, csak még hiányzott ötven méter.

 

5. pont: visszafordultam, a szűk ösvényen elbambultam a térképre, eközben kis bokorsímogatást ajándékoztam a tájbringás futamok turbó emberének, Rózsa Lacinak, bocs. Az ötös pontig megint mászás volt, épphogy előtte csekkoltam.

 

6.pont, cél: Atomerőmű kolléga ellépett mellettem az emelkedőn, próbáltam nyomni én is, de nem ment. Ugyan össz időben utánam végzett, de csak az utolsó három pontot nyomta meg erősen, hát ott lenyomott, mint a bélyeget.

 

Nohát ennyi volt, 50 perc adrenalin, ezt a vacak láncleesést meg kell néznem. Talán túl magasan van az első váltó kalickája, de ezt már Bükk marcin is megszívtam, akkor még lánc is bánta.

Az elöl kistányérra váltás hiányával már idény elején is szívtam, hosszú téli estéken ezt is orvosolnom kell.