(Odüsszeusz további útjának sorsa az én magyarázatomban, a következő:)

Hogy mennyi ideig hajóztak a laisztrügónoktól tovább Odüsszeuszék, nem közli Homérosz, de több hétig is, mert amikor megérkeztek egy Aiaié nevű kis szigetre, két napig csak kimerülten feküdtek a parton. Nyugodt alvásra azonban semmi okuk nem volt, mert a prehisztorikus kor egyik rejtélyes varázsszigetére kerültek. Kirké boszorkánypapnő és négy szolgálója lakott a szigeten.
Kétségkívül kis sziget volt, mert Odüsszeusz egy szikláról körbelátta, de más szigetet nem látott. És mivel Homérosz Éósz istennő, azaz a Hajnal istennőjének otthonának mondta, szinte az összes kései magyarázó abban van, hogy a laisztrügónoktól keletre kellett menniük. Valójában Homérosz csak azt jelezte, hogy a vénuszi anya szigete volt, hisz Éósz szülte Phoszphóroszt, akit mi inkább Luciferként, a Vénusz bolygó lázadó démonaként ismerünk.
Valójában Svalbardról délnek, délnyugatnak vitte őket az áramlat, elhaladtak Izland mellett, majd többnapos megfeszített evezés következett, mert átkeltek a Golf-áramlaton („Ókeanosz sebes áradatát odahagyva”): ez a magyarázata a kétnapos kimerültségnek. Az első útjukba kerülő sziget az óceán közepén, a kerekded formájú Terceira volt.
Mellékesen jegyzem csak meg, hogy az Azori-szigetek kezdeti elnevezésének eredete homályos, úgy hiszik egy sólyomféléről („Acor”) kapta a nevét a 15. században. Valójában nem igazán tudjuk miért és honnan jött a név, viszont Kirké görög neve egy sólyomhoz hasonlító madárra utalt. És hogy nem csak én találtam meg Terceirán Kirké szigetét, bizonyítja, hogy Karl Bartholomäus az esseni egyetem professzora, aki 1977-ben szintén ezt vélte Aiaié szigetének (bár teljesen más megközelítésből, mint én).
Azokban az időkben egy sajátos misztérium szigete volt Terceira, de egyszerű hajósok számára tiltott hely. A régi grálkeresők megállóhelye, egyedül ők nyertek bebocsátást, de még számukra sem volt veszélytelen. Odüsszeusz útjának közbülső, de igen fontos állomása volt a sziget. Egy évig lesznek itt. Kirké a sziget közepén, tölgyesek gyűrűjében levő nagy kőházban lakott.
Az egyiptomi iskolákat járt Homérosz azonban kivételesen homályosan fogalmaz ennél a résznél, üzeneteket helyez el azoknak, akik tudnak benne olvasni. Kirké szigetének leírása az egyik legrejtélyesebb az Odüsszeában, mert Kirké háza kétségkívül szentély, Perszephoné istennő szentélye is. A papnő szövőszék mellett énekel: a herceget várja (akár Csipkerózsika régi meséjében az odaérkező Perceforet herceget). A kapu előtt szelídített vadállatok őgyelegnek, akár a héliupoliszi napszentély belső udvarán: ez a legelső próba része volt, mert Odüsszeusz beavatásra érkezik. A szöveg rejtetten még ennek fokait is közli, kezdve a jelölt beolajozásával és „kykeonnal” (a szent, mágikus itallal) való kínálásával. Az atlanti szigetekről Afrikán át görög földre jutott eleusziszi misztériumok ősformáját látjuk, melyben a beavatás egyik feltétele a szépen csengő hang volt...
Odüsszeusz a beavatás hónapjai alatt instrukciókat kapott egy ládáról, annak kezeléséről és a benne lévő gépezetről, ami egykor Atlantisz termékenységét biztosította… A Grál használati útmutatóját tanulta meg.
A szigeten nőtt egy titokzatos virág, a „molü”, melynek fekete a gyökere és fehér a virága volt: semlegesítette a mérgeket, de halandó nem szakíthatta le (ugyanezért evez át az Ókeanoszon Gilgames is). Ezt aztán Odüsszeusz nyomának újkori szimatolói mindenfelé keresték: Szíriától É-Afrikán át Itáliáig és minden létező virággal megpróbálták azonosítani. Mire R. M. Henry 1906-ban két egyiptomi „varázspapirusz” rajzán fedezte fel a növény rajzát. Egy ilyen papiruszon láthatta Homérosz is annak idején. A molüt nem inkább Terceirán kellene keresni botanikusainknak?
Az utolsó próba azonban még hátra volt, ami az eleusziszi misztériumokban a „halál próbája”, mikor a jelölt „leszáll az alvilágba” ott szellemekkel találkozik, majd az út végén „feltámad” és visszatér az élők közé. Viszont erre nem kerülhetett sor Terceirán. Odüsszeusznak arra a szigetre kellett mennie, ahol ez a próba a legrégibb nyugati misztériumokban ténylegesen is zajlott.
Ezt a szigetet ma már hiába keressük az óceánon, viszont akkoriban még a tenger fölött állt és az ókori népek mind emlékeztek még rá, és rettegve emlegették történeteikben nevét… Ezért is kellett Odüsszeusznak kényszerítenie legénységét, hogy elhajózzon arra a szigetre, ahová Kirké küldte. Mindenesetre elindultak egész útjuk legbaljóslatúbb helye felé…

(Ide teszem egy régi térképről Terceira-szigetének ábrázolását)