:-)))

OKTÓBER

"...- Ősz...,ősz...,ősz...", "...Hullott a makk, és megszólalt az erdő őszi távírója..."
"...A patak pedig jött, jött végtelenül,...az öbölbe érve elerőtlenedett, és amit hozott elejtette...Kis csigák fúrták magukat az iszapba, lassabban vert a békák szíve, mert hidegedni kezdett a víz. Az őszi esők kitartó szemerkélése megduzzasztotta a patakot, mert a levezető csatornák ontották a völgyekbe rohanó vizet, s benne kődarabokat, madártollat, békalencsét, sásgyökeret, és nádtorzsát...".
"...A folyó háta meg se fodrozódott, úgy érkezett a szél...Fellendült a nyárfa ágai közé, megforgatta leveleit, hogy elég aranyosak-e már, és azt mondta:
- Ősz van. Ősz...
A nyárfa reszketni kezdett.
- Ősz - suttogtak a levelek, s egyesek kerengni kezdtek lefelé, mások ezüstjüket mutogatták, amit a szél figyelmesen megvizsgált...és megrázta a fát, mire hullott az arany levélbankó,...mintha lepkék arany raja szállt volna a földre...".
"...Az előbb mátyások szálltak át felettem,... A mátyások után rigók...Az utolsók a vadgalambok...Gyorsan repültek dél felé...A galambok után már csak apró bárányfelhők maradtak az égen hűvös magasságban, és a hűlő nap aranyos tüze lila ragyogássá hidegedett, mire hozzájuk elért..."
"...Hullott a makk..."."...Az öreg tölgy elálmosodott. A gyökerek csak úgy tessék-lássék szívtak fel egy kis táplálékot, nedvességet, mert a fa jóllakott már, s némelyik makk olyan kövér volt, hogy diónak is elmehetett volna. Ezek aztán fészkelődni kezdtek a bölcsőben, a földre néztek, ami az élet nagy kalandjánaknak ígéretével csábította őket, s az őszi nap meleg, arany sugarai kitágították a kis csészéket, az éjszakai hideg összehúzta, másnap a meleg újra kitágította, s az öreg fa levelei zizegve sóhajtottak.
- Menjetek!
S a kis makkok fejest ugrottak a mélységbe..."
"...A völgyben akkor már este volt, és túl a hegyen dörmögő, mély bőgéssel megszólalt egy szarvasbika...", "...Feljebb, a sarjerdő egy kis tisztásán egy vén szarvastehén fordította arra füleit, mellete borja...
- Itt maradsz!...Aztán megjött újra...idegensége...csak most múlt el véglegesen, hogy ismét anya lett, és megszólalt az erdő időjelző, ősi távírója..."
"... Hullott a makk, kopogott az avaron, röviden, hosszan, verte a jeleket a leveleken...Megszólalt..., hogy akinek füle van, hallja meg a terített asztal hívogatását...".
"...- Igen...Igen - kopog a vén fa őszi távírója -, s hogy ezt most megérted, te is az erdőé vagy..."
"...Egy éjszaka aztán szétszakadtak a felhők, s a holdban jéghegyek látszottak. A harmat megborzongott, és a rétet kiverte a didergés sója,...", "...a múlandóság sója, a dér..."."...Felballag a Hold...","...mint egy kedélyes, pocakos vincellér...","...szelíd derengést szitál a világra, s palacsintaképe csak akkor derül kerekre, amikor meglátja, hogy a malomkő asztalánál venyigetűz mellett várja már a régi barát szőlővel és lágy kenyérrel...". "...Október, aki gyertyagyújtogató kanócával most lobbantja lángra a domboldalak őszbe pislogó őrtüzeit..."

Fekete István - novella részletek

:-)))