Kedves Fórumozó Barátaim!

Engedjétek meg, hogy ezúton is szívből gratuláljak a SPÁRTAI HŐSÖKNEK!

Nagyon hálás vagyok MINDENKINEK aki segített nekünk "a verseny" idején! Nagy ez a család és én boldog vagyok, hogy közétek tartozhatom...... KÖSZÖNÖM !

Nekem most nem sikerült, de egyáltalán nem vagyok elkeseredve, mert tudom mindent megtettem azért, hogy teljesíthessem a távot, ez most erre volt elég. Futottam 140km-t fantasztikus emberekkel és csodás aggódó szurkolók lelki erejének támogatásával. Ezek azok a pillanatok amiért érdemes "meghalni".

Amikor a busszal végre eljuthattam Spártába végig a célban voltam, dobogó szívvel vártam minden egyes befutót az egyenesben és amikor a MAGYAR BARÁTAIM jöttek, arra nem tudok szavakat írni mit éreztem. Ezt az érzést kívánom, hogy érezzétek Ti is.

KÖSZÖNÖM NEKTEK!