Én is nagyon szépen köszönöm, hogy egy ilyen színvonalas, baráti hangulatú versenyen futhattam! Millió köszönet a szervezőgárdának!

És, gratulálok a résztvevőknek!

Úgy vágtam neki, hogy nem kéne túl erősre venni a figurát, mert ezen a hétvégén lesz még egy marathon, amit csak le kéne futni valahogy... Aztán a rajt után el is döntöttem, hogy 80-85% közé lövöm be a pulzusomat, és e két küszöb között mozogtam nagyjából végig. Azért a lábaimat így is túlságosan odavertem egy-két helyen... Meg volt vagy két óra, amikor is kinn voltam ugyan, de mégis többször ki kellett mennem. :-) Szóval, értitek. :-) Nem tudom pontosan mi okozta a hasi panaszokat, de nem örültem a váratlan fogyókúrának... A jelzéskövetéssel nekem se volt gondom, amit nem vettem észre, az a saját hülyeségem, ill. a Nagy-Hideg-hegy alatt valami honpolgár eltüntette a jelzést, ott azért keresgélnem kellett. Ja, és néha a csillagok is pont úgy fénylettek, mint a fényvisszaverő jelzések, úgyhogy én többször azt hittem néhány csillagképre, hogy ezt bizony Csanya rakta ki ördögi ügyességgel. :-) Gyanús is volt, hogy úgy megy a jelzés, mint a Nagy-Gönczöl... :-)

Egyszer, a Spartacus után szembe jött a pályán Lupus is, elég nagy iramban, azt hittem messziről, hogy egy eltévedt sporttárs, de aztán kiderült, hogy azt csekkolja, hogy ki vág le és ki nem. Nem vágtam le, megdícsértek! :-) A Nagy-Hideg-hegy utáni lejtőt kicsit tempósabbra vettem, így aztán beértem 6:10 alatt. Az éjszakai közben egyébként többször elgondolkoztam, hogy lassan el kellene kezdeni rendesen futni a dombokat, mert úgy érzem, hogy most már fizikálisan menne, csak elég nagy kérdés, hogy miként is álljak edzésileg neki ennek...

A hétvégi maraton pályájára már ránéztem, hát, van benne vagy 50 méter szintemelkedés, nem túl bíztató... :-)))