Börzsöny Éjszakai

 

Tiszta káosz számomra ez a hónap. Csak meló, no futás (ez volt a második futásom, az első a BEAC a Kisrigóig). A rajtba úgy érkeztem, hogy a kiírást nem tudtam megnézni (a terepfutás.hu pont azon a szombaton nem működött), ezért a dugóka díjról is elfeledkeztem (illetve a Nike ezrese maradt meg a fejemben, annyi volt nálam). Ebéd óta elfelejtettem enni, ráadásul amikor eljöttem otthonról, a gyerek már egy órája ordított, mert olyan álmos volt, hogy már nem tudott elaludni, és ezután még a botjaimat meg otthonhagytam.

 

Na szóval annyit a bíztató előjelekről.

 

Ezek után jött egy busz egy vicces buszvezetővel, aki azt sem tudta hol van és hova kell mennie, a busz üléseit törpékre méretezték, de a sofőr úgy tolta, mintha meg tudna állni látótávolságon belül. Többször teljesen lekoccant a hátsó lengéscsillapítő az úthibákon. Megérkezve a Kőrózsa zárva volt, pedig azt hittem, Csanyáék ezt a rendezvényt is megbeszélték a tulajjal. Szerencsére Zete intézkedett, így hozzájutottunk a kávékólakombóhoz. Ezután már csak fázogattunk a második busz megérkezéséig. Ha időben indultunk volna, a Nagy-Mánán még láttuk volna a lenyugvó félholdat, sajnos én Magosfán láttam utoljára.

 

Ezen kívül már csak jó dolgok történtek. A Vilati patakátkeléstől tartottam, ezért ott gyorsan élre álltam, hogy ne kelljen sorba állnom, de ilyen alacsony vízállást én még nem láttam a Börzsönyben. Ezután pár embert elvittem a patakvölgy jobb oldalára, ezért elnézést, pedig néztem a jeleket.

 

A Dosnya-nyeregtől már széthúzódott a mezőny, onnan már csak a Rakottyásnál, a Pogányvári-kaszálónál és a Spartacusnál találkoztam emberekkel. Erős volt a tempó az első szakaszon, sejtettem előre, hogy a tömeg magával fog húzni, de nem volt reális alternatíva, mint erőlködni. A Nagy-Mánán lefele nagyon jól volt futni, itt van pár trükkös kanyar, nagyon sokat segítettek a fényvisszaverők abban, hogy ne kelljen még a jelzéseket is keresni, itt ugyanis van pár veszélyes lejtő. Érzésre is jól ment, régen esett ilyen jól a futás, mint ezen a szakaszon. Persze tudtam, hogy ez nagyon hamarosan változni fog.

 

Emlékszem, hogy télen a Rakottyásnál térdig gázolva tudtam csak átmenni, most keresgélni kellett volna a helyet, ahol bele lehetett volna lépni a kövek alatt csordogáló vízbe. Egy nagy kóla és egy marék keksz frissítés után elindultunk felfele. Nem részletezem milyen fokozatokban, de mire a Csóványosra felértem végem lett. Nem időztem sokat, siettem a Szparihoz töltekezni. Együtt indultam valakivel, de lemaradt mögöttem, gondolom ő még jobban érezhette magát, mert én már lefele is alibiztem, így volt időm azon gondolkodni, hogy mit csináljak.

 

A háznál megpróbáltam nem kapkodni. Sorban mindent megoldani. Ettem, ittam. Felvettem a kiküldött téli nadrágot. Eddig nem is vettem észre, hogy fázik a lábam. Tapír adott magnéziumot, Powerbart, meg sajtos kiflit. Megettem két marék sajtot keksszel. Hosszú pihenő volt, de megérte. Nagyon lassan tudtam csak haladni, de aztán egyre inkább visszatért az erőm. Sajnos a gyomrom viszont neheztelt. Valószínűleg a Powerade nem tetszett neki, nem is szoktam ilyet inni futás közben. Foltán-kereszttől már erőltettem a hányást, hogy legalább kimenjen, de bent maradt minden. Viszont gyalogolni egyre gyorsabban tudtam. Fent újabb rövid agónia, reméltem lefele rendbe jön a gyomrom, így is lett.

 

Ez egy nagyszerű pihenő szakasz, eltekintve Kőkorsó környékétől nem kellett koncentrálni, csak hagyni, hogy vigyenek a lábaim. Az utolsó emelkedőt már kibírtam, ha nem is gyorsan, de azért csak ledaráltam. NHH-n a biztonság kedvéért még kértem pár korty vizet egy Mg társaságában, csakhogy a taxi kocogástól ne álljanak be a lábaim. Köszönöm.

 

A réten kicsit gondolkoztam én is, eszembe jutott a februári éjszaka, amikor még küd is volt, úgyhogy sikerült megoldani. A Tax mellett megint kezdtem elfogyni, mert nem vettem észre, hogy mikor csatlakozott be az útunk a nyiladékba, csak a villanypóznák lettek gyanúsak.

 

Köszi a rendezést, a verseny jó volt, bár talán kicsit sok lesz évente kettő ebből az útvonalból. A póló Levinek is nagyon tetszik, állandóan a két futó alakot mutatja, meg kapirgálja az anyagát. És már meg tudja mutatni, hogy hol van a hold.