Börzsöny Éjszakai Futóverseny (avagy speciális éjszakai SSC gyűlés)

 

Újabb Lupus/Csanya szervezés, ráadásul Börzsöny, ott a helyem. 2003, 2004-ben már gyalog teljesítettem a februári verziót, most megnéztem futva is. Jobb erőben, jobb szervezéssel könnyebb, de így sem volt egyszerű. Ez egy magyar viszonyok szerint brutális pálya, még ha most a természet a kegyesebbik arcát is mutatta.

 

A szervezőkön nem múlt, de a rajt késett. Az egyik megrendelt busz késett, ezért a rajt is csúszott. Szerencsére én a másodikkal érkeztem, ezért csak 10 percet vártam a rajtig. Az elsővel érkezettek több, mint 40 percet...Nem lehetett kellemes kezdésnek...

 

A bevezető aszfaltos szakasz kellemesen telt, 10-12 fős csapat kocogott az élen. A Vilati háztól kezdődött maga a verseny. Az elején kevésnek érzett póló rögtön elégnek minősült. Ruházatot ezek szerint jól választottam. De ezzel ki is fújt a pozitív döntéseim tárháza. Rosszakból viszont többet is sikerült begyűjtenem.

1.Nem vittem magammal kulacsot, hiszen 10-13 kilinként lesz ellátás. Volt is, de az átkötő szakaszokon bőven dehidratálódtam.

2. Olipapát követve túl magas zónában haladtam, ami hamar megbosszulta magát. Reménykedtem, hogy Olipapa kegyesebbre veszi a figurát, de nem viccelt aznap.

3. És a 2 héttel korábbi BEAC 50-es eredményem alapján túlbecsültem erőállapotomat, valószínűleg Olipapa nélkül is túl gyorsan kezdtem volna.

Ez a három így együtt hamar betette a kaput (és jött a kaput :-))

Már a Magosfáig sem éreztem valami jól magamat, ez a hullámzó, de azért egyértelműen emelkedő szakasz futásra csábít, de később megkéri az árát. Kb. félúton kezdtem leszakadozni Olipapáról, Magosfához 1, Csanyáékhoz már 2 perc hátrányban érkeztem, pedig toltam rendesen. A fényvisszaverős szalagok nagyon hatékonyan működtek, tájékozódni szinte nem is kellett. "Csak" a kövekre, gyökerekre kellett figyelni. Amivel nem volt gond.

Azért az erdőre is jutott energiám, szinte folyamatosan zörgött az erdő, jártak-keltek a vadak. És a szarvasok is kitettek magukért, most elöszőr hallottam szarvasbőgést.

Csanyáéknaál próbáltam pótolni a folyadékhiányt, de csak átmenetileg sikerült. Csovira még jól felértem, de onnatól már nem mentek a lábaim. Átváltottam túlélő üzemmódba. Lassan, nagyon lassan leértem a Spartacus házhoz. Öntöttem magamba mindent, amit találtam, kézben vittem el 1 palack izót is, ami Csovi 2-ig tartott ki. 2 korty maradt, azt "beosztottam", egyet az Oltár-köveknél, egyet a Fekete-rétnél. Szemeztem a patakvízzel is, de azt ezúttal kihagytam. Oltár-kő előtt a lejtőn teljesen begörcsöltek a combfeszítőim, itt hagyott el nedus és még valaki. Összeszorított fogakkal tovább botorkáltam. Hamuháznál viszont teljesen feltöltődtem. NHH-hoz együtt érkeztem az Oltár-kőnél beelőző egyik futóval, mert az egyik letérést nem vette észre: az ösvény benőve, a jelzések takarásban, szalagok sehol. Mivel addig a szalagok meghatározott rendben, jól jöttek, feltehetően a kirándulók tüntethették el a szalagokat. No comment...

NHH-n megtudtam, hogy van még esély az előzetesen célként megjelőlt 6 órás időre is, ezért sötét ide, bokazúzós köves lejtők oda, nyomtam, ami a csövön kifért. Világosban 36 perc körül nyomom ezt a szakaszt, ez most is összejött, meglett a 6 órán belüli idő (és a sör is, amiben Szaszával fogadtam:-))

Minden jó, ha vége jó.

Megúsztam egy eséssel, három bokaficamszerűséggel és a célban kapott masszázs ellenére egy tisztes izomlázzal.

Gazdagodtam egy nagy-nagy élménnyel, sok tapasztalattal (no meg egy emlékéremmel;-). Kulacs nélkül tilos (nem érdemes) nekiindulni ennek a versenynek. A jelzések könnyedén követhetőek, a sötét - bár a talaj köves, gyökeres - azért nem nem lassít be jelentősen, szerintem világosban sem mentem volna jobban. A frissítések jó helyen voltak. De:

1. nagyon hiányoltam a csokit, pedig én azon megyek és általában van is a versenyeken

2. hiányoltam a sót/sótablettákat

3. esetleg szőlőcukornak is örültek volna sokan, leginkább a végén, Hamuháznál. 

 

Ezeket leszámítva tényleg tökéletes a szervezés, melegvizes zuhanyzós, kényelmes célhely, segítőkész pontőrök a pontokon, jól jelzett útvonal, szóval magasra tettétek a mércét.

Ha lesz még, megyek.