Jó, nesze, itt egy hosszabb. :-)

 

Amikor péntek este, enyhéz bebambizva, ültem a számítógép előtt és minden gondolatom a Spartathlon körül járt, arra jutottam, hogy olyan jó, hogy én nem szívok kint a nagy sötét éjszakában, a hegy oldalában. Aztán eltelt 24 óra és eszembe jutott, hogy milyen jó volt előző este amikor nem szívtam kint a nagy a sötét éjszakában, a hegy oldalában. :-)

 

De ákibácsi mondta jól: ez a hétvége már évek óta a nagy éjszakai szívásra van kijelölve. Csak azért mert kihagytam a Spartathlont, ami jár, az jár.

 

Börzsöny Éjszakai. Nem nagy ügy. 4 emelkedő és 4 lejtő. Ennyi.

 

Ebből csak az emelkedő és a lejtő nem megy. Meg a sötét. Oké, ezzel az erővel curlingezni is elmehettem volna. Ahhoz is pont ugyanannyit értek de ott a legnagyobb kárt azzal tehetem magamba, hogy bokán ütöm magam a seprűvel.

 

Az első emelkedőt megtoltuk Ákibácsival. És még jól is esett. Aztán elindultunk lefelé. Na, ezt nem kellett volna. Toltam ahogy tudtam de nem ment.  A harmadik esésnél jutott eszembe, hogy legutóbb amikor toltam lefelé, két öltéssel rakták rendbe a térdem. Én egyszerűen nem tudok terepen lefelé futni. Visszakapcsoltam. Hagytam mindenkit hadd menjen.

 

A Csanya/Krisz ponton kólát nyomtam meg pár ropit. Még 10 métert se mentem mikor rájöttem, hogy ez nagyon kevés. Vissza kellett volna menni. De visszafelé nem megyünk. Hülye elvek. Mindegy, toltam ájulásig. Erre persze nem sokat kellett várnom. Az emelkedők eloszlása érdekes. Az 1. és a 3. nem nagy cucc. A 2. és a 4. nagyon genyó. Az első genyón majdnem ott hagytam a fogam. A Csóvi meg csak nem akart jönni. No, valahol itt döntöttem úgy, hogy "feladom." Vagyis, hogy nem verem szét magam hanem megpróbálom kicsit élvezni. Ez nem az én műfajom. A Börzsönyt viszont imádom. Szóval élvezzük. Néha lekapcsoltam a lámpát és néztem a csillagokat, néha megálltam, hogy hallgathassam a szarvasokat és a patakot. Tolja akinek két anyja van.

 

A Sparinál Berzso és Pygmea nagyon alaposan megetetett. A lakoma után annyi kaját fogtam a kezemben, amennyi csak elfért és a Foltán Keresztig falatoztam. A Csóvira ezúttal simán felértem. Átbuktam és indulás lefelé. A kék kereszt szerpentinjéig olyan kalsszul futható a lejtő, hogy kedvem lett volna visszamennyi a Csóványosra csak, hogy mégegyszer lefuthassak. Aztán Kőkorsó. Basszus. Levilágítottam és minden irányba világít minden fa. Álltam, hogy na akkor ez most hogyan? Egy bő perc volt mire rájöttem, hogy merra is van az út. Ez egy mókás szakasz. Az aljában annyira csábító volt a patak, hogy letérdeltem inni egy jó nagyot. Szárazság idején patakból inni kockázatos. De még itt vagyok.

 

A Hamuház csak nem akart jönni. A sineken szinte sprinteltem de csak nem jött a pont. Aztán mégis. Medvegyu megetetett, megitatott aztán léptem. Majd 5 perc múlva visszatértem az itineremért. Balfék. Persze az itinerre semmi szükségem nem volt de már annyira szédültem, hogy jól esett valamibe kapaszkodni.

 

A piros kereszt nem a barátom. Sosem volt az. A Vulkántúrán itt már robotpilótán megyek és reménykedem a kegyes halálban. Most annyira felhergeltem magam, hogy a végén nem is fájt. Csak a háznál voltam bajban. Merre megy a piros kereszt? Megkerüli a házat hátulról vagy átvág a ház alatt és felmegy a lépcsőny. Csanya rendezési elveit ismerve, ha hibázok, visszaküldenek még egy körre. De szerencsére nem hibáztam. A ponton két szót váltottam az általam korábban nem ismert Mrs. Kabócával majd elindultam lefelé. Közben csöndesen keservesen sírtam. A Taxi Nyiladék, a fejletlen fantáziám szerint, nagyon hasonlíthat a pokolra. Arra is gondoltam, hogy lefutok a dózerúton de utána nem tudnék Csanya szemébe nézni. Úgyhogy maradtam a bokatörő kövek között. Csigatempóban, könnyes szemmel ereszkedtem és hol a bokám reccsent, hol az Achillesem. Én annyira nem tudok terepen lejtőt futni...

 

Perzse ha tudtam volna, hogy a célban paraszttarhonya van, talán jobban tolom. Vagy kiszállok a Sparinál és lemegyek kajálni. Mindegy is most már. A célban átvettem az esti munka javadalmazását, megtömem a bendőm majd amikor éreztem, hogy menthetetlenül jön a hidegrázás, autóba ültem és maxra csavartam a fűtést.

 

7:15-ös idővel értem be. Ez nem tudom, hogy jó idő e de nem kellett semmim összevarrni.

 

Csanya már megírta a hibákat és a dicséreteket, azt én kiegészíteni nem tudom. Köszönöm a rendezőnken a munkát. Egyebet nem tudok elmondani. Kérem kapcsolja ki.