Én is voltam a Bakonyban, szombattól szombatig, látszatra szépen muzsikáltam, két verseny két dobogós hely:-)

Az első nem illik ide, de megemlítem 12 órás OB kategória 3. hely, az eredmény nem nagy ügy, hiszen úgy álltam a rajtba, hogy talán összejön a maraton:-)/ fájt a talpam, sarkam /, aztán döcögtem még egy kicsit. 107 km fölé értem. Ez viszont nem vágott szét, az utolsó körökben elkezdtem egy kicsit futni, hogy legalább izomlázam legyen. Lett is egy kicsi. A köztes hétköznapokon csak egyszer futottam 10 km-t, aztán eljött a szombat reggel.

Végre nem ébredtem föl órákkal a beálított ébresztés előtt, azért így is korán volt. 4 kor keltem, aztán irány Zirc.

Máshol volt a rajt, jobbak voltak a nevezési körülmények, mindenre jutott idő.

Az előző évekhez képest sokan voltunk:-), ami a lényeg voltak jó futók is, persze, így mindjárt el is vetettem a lehetőségét, hogy visszaszerzem a kupát, de mindegy irány a cél. A rajt után mentem az elejével, látszott, hogy Repi gyorsabb mindenkinél, így vele nem is kellett tovább foglakozni. Egy ötös csapat utolsó tagja lettem, szépen haladtam és figyeltem a többieket. A légzéselemzések után kivettem a mezőnyből egy emberkét, úgy gondoltam max. 20 km-ig bír velünk jönni, alúlbecsültem 30 ig jött.

Jó volt a friss levegőben futni, élveztem a Cuha völgyét. A csapat együtt maradt, az első pont után kicsit széthúzódtunk, a 30 km -s ember diktálta a tempót, nekem jó volt, ragadtam rá, de a gondolataimban folyamatosan benne volt, barátocskám vissza kéne venned a tempóból. Régi emlékek elevenedtek fel bennem, amikor talán az első 12 órás futásomon Miki elemezte az én légzésemet, talán mondta is, hogy gyors lesz nekem az a tempó:-). Csesznek felé, legnagyobb meglepetésem re az emberem kicsit elhúzott, Toma Palival jócskán előttem haladtak. A vár felé, fölfelé újabb két ember hagyott el, na gondoltam itt eldőlni látszanak a dolgok. Sebaj haladtam a saját tempómban. Toma Pali és az emberem elvétette az írányt, így ők velünk szembe érkezve csekkoltak a ponton. A településről kiérve kissé fájlaltam a seggem, de haladtam tovább, asszem kissé lelassultam, de haladtam. Újabb futó került elém, a dobogó egyre távolabb került,sebaj a cél viszont egyre közelebb:-)

Nagyesztergár előtt csanya és kisérője is elmentek mellettem. Beáltam mögéjük, próbáltam velük haladni, a pontra még együtt érkeztünk, de a kére kanyarodva az emelkedőn egy kissé elléptek. Ez a kb. 9 km- szakasz a kéken kissé furmányos, ezen a napon annyira furmányos volt, hogy mire a következő ponthoz értem, már a harmadik helyen találtam magam, de úgy, hogy a második helyezet is mér frissített.

Előbb indult, de a Római fürdő felé vezető utat nem találta, segítettem neki és előre álltam. Ez a rész meglehetősen szép és jól is futható, leszakítottam a társamat, egyedül maradtam. Élveztem e helyzetet, hiszen hírtelen az ezüst ott lógott a nyakamban, nem akartam elveszíteni, visszajött a futókám:-). A következő pontra egy kis patak ugrás, átkelés után együtt érkeztünk. Toma Pali, csanya és kísérője, szemből érkeztek a potra, mikor mi kijöttünk, basszus ez szoros lesz, tudtam Toma Palitól kell legjobban tartanom, emlékeztem, hogy vannak jó eredményei, selytettem mire is képes.

A legszívósabb emelkedő következett, egyenesen neki a hegynek,  a tetőn Tés, de az szinte fenn az égben, 50 km után nem egyszerű ez a "dombocska". Kísérőmet előre engedtem, aki ezen az emelkedőn nem spórol, az megszenvedi az utolsó szakaszt. Tésre beérve láttam, hogy bizony jócskán lemaradtam, a virtuális második, az út jobb oldalán futott. Biztos voltam benne, ha nem ismeri a járást nem fogja észrevenni a bal oldalon lévő kék letérőt. Így is lett, én majdnem befejeztem a frissítést, amikor ő beért a pontra. 2- ként indultam, jó erőben voltam, elhatároztam, hogy innen kicsit elkezdek futni. A virtuális harmadikat sikerült viszonylag hamar leszakítani, talán túl gyorsan is, tudtam nem ő lesz az ellenfél. Toma Palit és csanyáékat vártam felbukkanni, de nem láttam őket egyszer sem.

A futás nagyon jól ment, a pontokon keveset időztem, hiszen alíg volt már vissza.

A hajrában becsatlakoztam a negyvenes távok finiselésébe, állva hagytam őket, kaptam is Elektől a biztatást és elismerést, egyikük nem akarta elhinni amit hallott, az utolsó ponton, csak úgy jelemtkeztem: hármas a hetvenesen:-)

A végét nagyon bizonytalannak éreztem, a város előtt szinte semi jelzés, egy nagy dombról futunk le, több lehetőség is akad, gondolom minden út Várpaoltára visz, de aki még nem járt erre, annak hiába mondják ezt. Aztán szerencsére meglett a kék kereszt, ennek ellenére többször is megkérdeztem a járókelőket, merre van a művelődési ház?

Sikerült, második lettem, repi jócskán előttem ért be, de már az elején tudtam vele nem kell versenyeznem.

Mit is mondhatnék? Jó verseny volt, jövőre is el kéne jönni, remélem kicsit előbbre kerül a verseny, mert 2010-ben már nem szeretném kihagyni Spartha-t:-)