Bakony Ultramaraton  

 

Vak ember ne fusson olyan versenyen, aminek egy méterét nem ismeri. Ez a mottóm.

 

Így a Bakony Ultramaratonra azért mentem el, mert Csanya lehetővé tette számomra, hogy a nyomában maradva le tudjuk együtt futni. Kívülről érdekes látvány lehettünk. Csanya, hozzám képest nagydarab "mocsári hajós" :) fut elől, én a 170cm mélységemmel, 1-1,5 méterrel mögötte, mintha hozzá lennék kötve, mint az utánfutó, haladok mögötte :) A rajttól a célig.

 

Az Ep-ken Csanya megfogja a csuklómat, és a dugókát a megfelő helyre irányítja.
Kezembe adja a poharat, chipset, ropit, banánt. Este a panzióban kitölti a bejelentkező lapot, kajáldában felolvassa az étlapot, benevez helyettem, megírja a csomagszállítási papírt, szóval, pesztrál végig. :))

 

CSANYA, ÖRÖK HÁLÁM!!!

 

A rajttól kezdve a tájat csak két oldalról láttam úgy-amennyire, egyébként a fő látkép Csanya széles háta volt. Az út eleje csodálatos volt a Cuha-völgyben, később unalmas műutak, és a legkellemetlenebb, hogy rengeteg dzsungelhac, tökig érő csalánosok, kilométeres vaddisznótúrások, térdig érő mocsár, logikátlan szalagozások, Bakony legrondább útvonalai nehezítették a dolgunk.

Csanya néha tisztességen anyázott, úgy mint én. Ettől még hűségesen követtem vezetőmet, feltöltöttem magam pár kiló csalánméreggel, cipőt-zoknit pár liter saras vízzel, és szorgalmasan nyomultam. Aztán szerencsére jöttek szebb szakaszok is, Rómaifürdő, Tési-fennsík.

50 km-nél magamban megünnepeltem, hogy átléptem azt a határt, amit eddig futottam. Innentől úgy dimenziók nyílnak, kiváncsi voltam, milyen lesz még 20km-t futni. Jó volt! Várpalotán a célbaérkezés 8:14 körül sikerült, kár hogy volt egy húzósabb elkeverésünk.

 

Több okból is nagyon jó, hogy ezt a versenyt végigcsináltam.
Kiváló edzés volt, kipróbálhattam magam 70km-en. Rájöttem, hogy ekkora távon sem muszáj elfáradni. A rajtnál, a versenyen és a célban sikerült újabb sporttársakkal megismerkedni, és száomra külön öröm és megtiszteltetés, hogy a verseny győztesével, Repka Istvánnal megismerkedtem, kezet fogtunk. Biztos hogy nem ez a verseny lesz a kedvencem, de az ilyenek után lehet igazán értékelni az ennél jobb szervezéseket.

 

Köszönet mindenkinek, akivel hosszabb-rövidebb ideig együtt versenyeztem, időztem.

 

Csanya lehet, majd bővebb beszámolót ír.

 

Ezüsthegyi Kabóca