"Sztem a tized az pont 10 %, se több, se kevesebb, a többiben meg a SZ.SZ. "súg"." - Az előbivel egyetértek - de ugyan mit bizonyít ez ellenem? Én is azt mondtam, hogy a tized rögzített arányú, címzettű stb. egyházadó, és mint ilyennek nincs támasza az Újszövetségben.

"A tizedet nem annak fizetjük, aki képvisel minket Isten előtt, mert jézus a mi szószólónk az Atyánál. Nem?" - Itt éppen csak a mondatom jelenését süllyesztetted el méltatlan módon. Én ezt mondtam: "A rendszeresen fizetett tized azonban szakrális (áldozati rendszert fenntartó) célú, a tanítástól függetlenül is fizetendő egyházi adófajta, amelyet a "laikusok" adnak a "klérusnak," amely Isten előtt képviseli őket." Azaz egy definícióját adtam a tizednek, amely jól kivehetően az Ószövetségre épül. (Itt nem beszélek a szegények részére félreteendő tizedről, meg az áldozattevő és családja által elfogyasztandó tizedről, melyekről elég szó esett más a Kérd. HGY. topikban.) Az Újszövetség ezt a definíciót nem módosítja. Tehát ha be akarod hurcolni a tizedet az Újszövetségbe, szükségképpen vele hurcolod ezt a rendeltetését is, azaz szükségképpen vallanod kell, hogy van közvetítő és képviseleti jellegű emberi papság az Újszövetségben is. Te azonban erre a felvetésre nem feleltél (talán fel sem fogtad, mire kellett volna felelned). Nos, itt az alkalom, hogy ezt pótold.

 

"A tizedet én az egyházam fenntartására, teljes idejű szolgálók fizetésére fizetem." - Hasonló módon cselekszenek más felekezetek tagjai is (én nem), azzal a különbséggel, hogy ők nem tizednek nevezik, amit fizetnek, és semmi módon nem teszik kötelezővé.

---

 

"Derek Prince érvelését fogadom el a tieddel szemben." - Nem csodálom, hiszen eddig is ilyen irányban nyilatkoztál. De lássuk csak ama híres érveket.

 

Először a Tanulmányok c. kötet 227. oldalán ezt mondja DP: "Sok keresztény nincs tudatában annak, hogy az Újtestamentumban Jézus papsága alatt a tized újra megjelenik." Ez eddig egy puszta állítás, és mint kiderül, hamis. Hiszen nem Jézus, hanem Melkisédek papsága alatt jelent meg a tized a szöveg szerint.

 

Aztán a 228. oldalon utal arra, hogy Jézus a mi főpapunk a Melkisédek rendje szerint. Ezen nincs mit vitatni.

 

Aztán a 7,6-hoz kapcsolódóan ezt mondja: "Jegyezd meg a hangsúlyt a tizeden!" Holott a szöveg itt ezt mondja: "De az, akinek nemzetsége nem azok közül való, tizedet vett Ábrahámtól, és az ígéretek birtokosát megáldotta." Nem a tizeden van a hangsúly, hanem azon, hogy Melkisédek nagyobb volt, mint Ábrahám, hiszen (1) megáldotta, (2) tizedet vett tőle. Ezt egyébként a 7,4 ki is mondja ("Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, akinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka..."), és maga DP is felismeri a 7,7-hez kapcsolódóan. De miért csak ott?

 

Végül így fejezi be érveinek sorát: "Melkisédek papsága örökkévaló papság, mert az, aki benne van, soha nem hal meg. Az író azt mondja, hogy Jézus örökké él, mint főpap a Melkisédek rendje szerint. És ő szedi népének tizedeit." Ez nyilvánvaló félremagyarázás, mert a szerző a tizedet csak Melkisédekhez kapcsán említi, éspedig azzal a céllal, hogy annak Ábrahámnál, s így Lévinél nagyobb voltát kimutassa. Semmi szüksége nem volt arra, hogy Jézust is tizedszedővé tegye, és ezt nem is tette. Az a tény, hogy Jézus Melkisédek rendje szerinti főpap, nem feltétlenül viszi át a tizedet is az Újszövetségbe, mert ez esetben a tizedadó Ábrahám az újszövetségi hívőket jelentené e párhuzamban, holott a szöveg szerint ő nem mivelünk, hanem Lévivel kapcsolatban jelenik meg. DP tehát kilúgozza a szöveg mondanivalóját, és olyan hangsúlyt erőltet rá, ami nincs benne.

 

De ha újra elolvasod a 7,8-at és amit erre írtam, fényesen lelepleződik DP állításainak hamissága. Most bővítva megismétlem ezt a szálat.

 

"És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, aki bizonyság szerint él"

 Ezt mondja az Ige. Kérdés mármost, hogy mit jelent az "itt" és az "ott," és ki az, aki "bizonyság szerint él." Az előzményben (7,3) magára Melkisédekre mondatik, hogy "életének vége nincs," és az "ott" szó aligha vonatkoztatható a keresztény egyházra, miután a Lévi-papságra az "itt" határozószóval utalt a szerző. Márpedig ha a Lévi-papság "itt" van, akkor az "ott" szó nem utalhat egy nála is közelibb dologra, azaz a keresztény egyházban fellépő tizedszedőkre. Tehát az "ott" Melkisédek esetére utal, és eszerint ő az, aki bizonyság szerint él. A jelen idő ("szednek"), amire még rá szokták építeni az újszövetségi tizedelés teológiáját, nem nyom semmit a latban, mert itt semmi más szerepe nincs, mint a zsoltárhelyre való elbeszélő hivatkozás. Ugyanis ez a jelen idő szükségképpen Melkisédekről (is) szól, aki jelen időben szed tizedet, holott tudjuk, hogy ő ama tizedet a múltban kapta meg. Így hát a jelen idő használata csak elbeszélő stíluseszköz, nem aknázható ki abban az irányban, hogy Jézus ma is tizedet szed.

 

---

"Jákob azt ígérte az 1Móz 28.-ban, hogy mindenből ad tizedet, amivel megáldja őt az Úr. Szvsz ez nem ért véget Lábán elhagyásával." - Egészen pontosan ezt mondta (1Móz 28,5.20 - 29,1):

 

"Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a Siriabeli Bethuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához. [...] És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem; És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem; És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom. Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére."

 

Jákób itt arra az időre gondol, amikor az áldást elnyervén elhagyta az apai házat, és keleten keresett feleséget. Visszatérése is jól követhető, olyannyira, hogy bátyjának is engesztelő részt ad az ott szerzett vagyonából. Hazaérve már nem folytathatta az ott bevált vagyonszerző eljárását, mert az lényegében Lábán kifosztásából állt. Utána inkább csak népszaporulatról olvasunk mint áldásról, s a szerző a 36,6-7-ben említett vagyongyarapodás említésekor is csak Ézsauét nevesíti. Ebből arra következtethetünk, hogy anyagi helyzete már nem fejlődött látványosan. Tehát igenis megáll, amit mondtam: Jákób vagyona keletről származott, és ő ebből adott tizedet, ahopgyan engesztelő ajándékot is bátyjának.