Úgy látom, hogy te vagy képtelen felfogni azt, hogy az a Doppler-effektusos hullámtér, amit az ábrákon látsz, az éterhez képest nyugalomban lévő rendszer, mert a fényforrások az éterhez képest mozognak. Ezért nem kontcentrikus körök láthatók a fényforrások körül az ábrákon. Egy fizikustól többet várna az ember. Úgyhogy most már tudom, hogy nem vagy fizikus. A hozzászólásaidat is így kell értékelni a továbbiakban.

 

Na akkor menjünk tovább.

Ezen a III. ábrán az idő egy kissé tovább múlt, az eszköz halad tovább jobbra (az éterhez viszonyítva, ugye érted már mmormota?), a 2-vel jelölt fényhullám (az éterben mmormota) tovább halad F-en keresztül jobbra lefelé. (Észre kell venni, hogy csak egyetlen egy hullámhegy járja végig az 1-es és 2-es utat, ugyanis az utána következők már nem ezt az utat járják (be az éterben, ugye érted már mormota?), mert F időközben jobbra mozdult (az éterhez viszonyítva, ugye érted mmormota?), ezért minden egyes újabb hullámhegy, amely elindul F-ből, csak az 1-es és a 2-es vonalakkal párhuzamosan kirajzolódó újabb és újabb útvonalakon haladnak (az éterben, ugye érted mmormota?).

 

Miközben az éterszélre merőleges magányos hullámhegy bejárja a III. ábrán bemutatott háromszöghöz is hasonlítható útját (az éterben mmormota), addig az éterszéllel szemben haladó rezgések libasorban haladnak egymás után tovább (az éterben mmormota) jobb felé, és kezdik megközelíteni az éterhez viszonyítva jobb felé mozgó M₁ tükröt, de ezen az ábrán még nem érték el azt. Mivel ebben a haladási irányban (az éterben) egymást követő hullámhegyek az éterben mozgó F fényforrás miatt kék-eltolódáson esnek át, a hullámhossz ezen az úton rövidebb, mint a fényforrás alapfrekvenciája.

 

A  következő IV. ábrán az idő egy kissé megint tovább haladt. A háromszög útvonalon futó magányos hullámhegyünk megint távolodott az F-től valamennyit. Az őt követő további hullámhergyek pedig párhuzamosan haladnak vele valahogy úgy, ahogyan a Forma-1-ben a polpozíciós és a második rajtszámú kissé hátrébbról, de egymással poárhuzamosan indul. Szemben a Forma1-el, a MM-interferométerben az éáterszélre merőlegesen az összes induló kissé később és egymással párhuzamos pályákon futják háromszög alakú útjaikat aban az irányban, amit mmormota oly nagyon szeret.

 

Ezeket a párhuzamosan jobbra eltolt háromszögeket nehéz lenne az ábrán úgy bemutatni, hogy ne fedjék el az ábra többi, lényeges részeit, úgyhogy elhagytam őket. Észre kell venni, hogy az ezen háromszögek mentén felrajzolható utakon az egymást párhuzamos eltolással követő magányos hullámhegyek nem ugyanabban a fázisban indulnak el F-től, mint a legelső. Az a legutolsó hullámhegy, amely végül beérkezik majd F-hez, amikor F az ábra  jobb szélső pozíciójában lesz, tehát amikor az éterszéllel párhuzamosan haladó társa is visszaérkezik F-hez, szóval ez a legutolsó magányos hullámhegy jóval később indult el F-ből, mint a legelső, amelyet mmormota (és Michelson) azzal tüntetett ki, hogy azt számítják ki, hogy ez a magányos hullámhegy magányos útja során mekkora fáziskülönbséggel fog beérkezni F-hez. Ezt persze ki lehet számítani, de sajnos (szerencsére) nem ez a hullámhegy fog beérkezni F-be akkor, amikor Az utolsó háromszög-úttat bejárt magányos hullámhegy kiindulási fázisát kellene ismerni. Ezt azonban nem tudjuk. Valószínűleg ki lehetne számítani ezt is igen bnyolult utakon, de szerencsére ennél sokkal egyszerűbb megoldáshoz jutunk majd el a VI. ábránál.

 

Addig azonban kövessük tovább a fényrezgések útját az MM-interferométerben.

 

A IV. ábrán az F-felől az éterszéllel szemben haladó, egymást libasorban követő kék eltolódott rezgések már elérték az M₁ tükröt, így ez a harmadik tükör is elkezdi kialakítani maga körül a Doppler-effektusos fázisterét (az éterben, érted már mmormota?). Az M₁ tükörről visszatükröződő rezgések kétszeres Doppler-effektuson átesve (egyszer azért, mert a közeledő kék-rezgések elől az M₁ tükör menekül, ezért vörös eltolódás lép fel, és így az M₁-hez beeső fény frekvenciája meg fog egyezni az elsődleges fényforrás frekvenciájával, másodszor azért, mert a sugározni kezdő M₁ tükör  jobb felé mozog az éterben, így az általa kibocsátott rezgések egy tovább vörös-eltolódáson fognak átesni, így az M₁ -től F-felé visszatérő rezgések hullámhossza az eredeti hullámforrás hullámhosszúságához képest az éterszél arányában megnő (az éterben, kmmormota).

 

Most tehát az M₁ -től F-felé egymást libasorban követő vörös-eltolódott hulllámok (az éterbe mmormota) szintén kezdik kitölteni az F és M₁ tükrök közötti távolságot. Azt a távolságot, amelyet az F-ből libasorban érkező kék-eltolódott hullámok már régebben kitöltötték. Az egész hullámtér össze-vissza rezeg, de a IV. ábrán a visszatérő rezgések még nem érték el F-et, ezért a megfigyelő még mindég csak egy tükörképet lát maga előtt, ha F-en keresztül ránéz az eredeti fényforrásra.

 

Ennyi mára elég, hagyjunk időt mmormotának, hogy megtalálja, hogy mit nem ért.

 

Nem kell türelmetlenkedni, következő alkalommal már eljutunk ahhoz az időponthoz, amikor valóban érdemes lesz majd pillanatfelvételt készíteni erről a három különböző fényforrás által bizonyos időkésésekkel (az éterben, mmormota) kialakított közös Doppler-hullámtérről, hogy kiszámíthassuk azokat a fáziskülönbségeket, amelyek az M₁ és M₂ tükörképek felől  egy adott közös időpillanatban beérkeznek F-hez, és valóban kialakítják abban a közös időpillanatban az interferenciagyűrűket, ha van éterszél, ha nincs.