[Mátra Maraton 2009]

 

Egyrészt az augusztusom nagyjából sík országútis hónap volt. A Bükk Maraton után 1 Pap-rét, 2 téglagyári emelkedő és egy Téglagyári emelkedő + HHH képviselte a szintgyűjtést. Másrészt a Mátra a legkevesebb szinttel rendelkező hosszútáv, de talán itt van a legtöbb kistányéros emelkedő. Mint kiderült, az utóbbi tény bizonyult erősebbnek.

 

Tavalyról úgy emlékeztem, hogy a terep miatt az első bő órában képtelenség enni (amikor már kellene, lehetetlen fél kézzel navigálni), ezért kivételesen a rajt előtt is ettem egy gélt.

 

A rajt lassúnak indult, aszfalton mentünk bolyban egy hátsó szekcióban. Mondtam sancinak, hogy a Meditech-es Pisztáciához kell igazodni, mert pár perc eltéréssel az ő tempója jó szokott lenni. Nemsokára viszont lassúnak találtam a tempót és előre mentem az előző bolyhoz. Beértem Sporit, majd Hengert is. Kényelmesen pörgettem felfelé, a sípálya tetején Butch fényképezett.

 

A kékestetői frissítőnél bő félóra volt az idő. Nem álltam meg, mert két kulacsot táraztam be. Innen már csak lejtő jöhetett. Először aszfaltos kanyargás, majd rázós földes, végül köves-sziklás dózer jött. A nagytányérról sajnos mindig lerázódott a hajtókarról a lánc; Bükk marcin már jócskán megszívtam ezzel, innentől a durvább rázós részeken mindig középtányéron mentem. Néha sajnos kevés volt a sebességhez az áttétel, de legalább nem kellett láncot cserélnem.

 

Mire visszaértünk a célba, elzsibbadtak az ujjaim, teló ide vagy oda. A részidő 1:02 volt, tavaly 1:00. Talán a saras részek miatt.

 

A sástói gyökeres-köves mászás megint nagyon tetszett, annak ellenére, hogy a patak után egy vizes sziklán kicsúsztam, így egy részen futni kellett. Amikor végre kiértünk az aszfaltra, beficcent egy zselé, majd a nagyhalmaji frissítőponton feltöltöttem a kulacsokat. Ideje volt már, kezdett meleg is lenni.

 

A Szénégetőki frissítőnél 1:59 körül jártam, egy KTM-es sráccal kerülgettük egymást. Sajnos megint el kezdett fájni a bal térdem. Kiállva csak sántítva tudtam tekerni, igyekeztem a jobb lábat erőltetni. Azért szépen megettem a féltáv előtt szokásos Mg+Ca menümet. És hozzászoktam a fájdalomhoz is.

 

Kisvártatva a maraton legundorítóbb rázatós terepe következett, faágas-köves-gödrös, szinte sík, megint bezsibbadtak az ujjaim. De ez még hagyján, mert a KTM-es (mint kiderült Kakas László) az összetelósával pár 100 méterre elhúzott. Aztán elfogyhatott a kraftja, mert Mátraszentimre előtt pár km-el beértem, és egy éles balos utáni hosszú kistányéros mászás során már nem is láttam mögöttem.

 

Mátraszentimrén ettem-ittam, kulacsot töltöttem, és még mindig nem láttam mögöttem senkit. Elhagytam a pontot, bementünk valami parkba, ahol aztán eltévedtem. Valszeg én voltam az egyetlen eltévedő a pályán. Kiértem egy aszfaltra, láttam integetni a távolban valami rendezőt, gyorsan visszatekertem.

 

Galyatetőnél aztán összeértünk a középtávval. Egy egynyomtávos erdei lefelén beszorultam valami lányka mögé. Ment, csak "kicsit" lassan, félreállni nem lehetett, vártam mögötte. Szerencsére volt annyi előnyöm, hogy nem csaptak hátba, de egy örökkévalóságnak tűnt az itt eltöltött idő.

 

Aztán kétnyomtávos dózer jött. Azt hittem, haladok, erre jött hátulról valaki hosszútávos. Felvettem a tempót, végülis nem volt nehéz. Jobbra-balra előzgettük a középtávot, aztán hirtelen görcsölni kezdtem a jobb combtőnél és hátul is. Hipp-hopp belassítottam, próbáltam pörgetni, ez jót is tett. Bekaptam még egy Ca-Mg párost, lassan pörgettem tovább. Sajnos még valaki megelőzött. A pörgetés jót tett, a tabletták is. Nemsokára kistányéros emelkedők jöttek, és őszintén szólva egy-két helyen leszálltam inkább. Bár a legdurvább helyeken felmentem, csodálkoztam, hogy ilyen hamar felszívódik a görcsoldó.

 

Kalandos volt még vége felé az erdei vizes-gyökeres rész. Természetesen bénáztam. Egyszer csak szimplán estem. Másodjára a bal térdemmel lerúgtam a kormány jobboldalán lévő Cateye konzolját és széttörtem. Ott fityegett az óra egy szál madzagon. Kármentés miatt kénytelen voltam jobb kézzel fogni, de így nehézkes volt váltani és fékezni, de azért megoldottam. (Ezután találkoztam Elm-mel.)

 

A kishíd nem tudom, előtte vagy utána volt, de izgi volt. Azért sikerült, még ha meg is támaszkodtam egy pillanatra a korláton.

 

Közben elhagyott a Meridás Vas Peti, de ő már szerintem második defektjén volt túl.

 

Jó érzés volt beérni a célterületre, még jobb érzés volt az időeredményre ránézni.

 

Hivatalos: 4:43:06 / abszolút: 34/129; master1: 16/68

Órám szerint (nettó): 90,12km 4:40:50 avs=19,3 max=62.

(Érdekes, a nettó átlagom idén kisebb volt - tavaly 19,5 -, talán a sáros ragadós részek miatt?)

 

Lehetett volna jobb, pl. ha a görcs miatt nem kell vigyázni. De majd legközelebb többet edzek szintre, mondjuk ez nem lesz nehéz. Ámde lehet, hogy a bal térdfájás miatti átterhelés miatt állt be a jobboldalam. Passz.

Jó kis hely ez a Mátra.