blrp
2009.08.22
|
|
0 0
1583
|
Leopoldo Lugones
A TENGER
A tenger csupa mohó hími éhség, csípőd körül mint szarvasbika bőg, s mint roppant kar, óvón ölel a föld setét szegélye. Bús, opálos fény ég
szemed hártyáján, hajadon, s e tört csillámok közt mint csillagos fehérség, őrzöd a haló esték fényességét, mely soká ring a víztükör fölött.
Akár a melled, lüktető ütemmel duzzad egyetlen hullámmá a tenger; magához ránt egy párductáncu forgón,
s morgó, garázda szavakkal becéz, s hogy finom combjaid közé hatoljon, hegyesre mered habja, mint a kés.
(Timár György)
|
|