Kainach Bergmarathon 2009

Nemrég 1 hetet töltöttem az Alpokban bringázással, így kíváncsian vártam mennyire rontotta le a futóképességemet a sok szintes bringázás!
Olgival Voitsbergben foglaltunk már korábban szállást, nem a legolcsóbb, de eléggé tipp-topp panzióban. Szombaton délután érkeztünk, a tésztaparty helyét könnyen megtaláltunk, de hogy hol van a rajtszámátvétel azt nem tudtuk. Egy rendező féle késségesen megmutatta, hol van a helyi sportcsarnok. Nagyjából ekkor kezdett el esni az eső. A csomag átvétel flottul ment, kaptunk ingyen belépőt a közeli termálfürdőbe, egy technikai polot és elkértek 18 eurot a chipért amiböl a végén 15-öt kaptunk vissza!
A sorbanállás alatt befutott Laci is. Neki ekkor még nem volt szállása, igy rohant is szállás után nézni! A tészta party alatt már eléggé intenziven esett, kaptunk egy tál tésztát, lehetett husos és zöldséges között választani, jó volt! Visszamentünk a szállásra, és aggódva néztük a felhőket. Esett egész éjjel. Reggel indulás elött szerencsére elállt!
Rajt elött tanakodás, hogy hosszu vagy rövid. Sokat esett, de hideg nem volt. Végülis hosszu nadrágot huztunk, utolag azt mondom nem bántam meg. Pici szerelvény igazitás még a rajt elött, Olgi levette a hosszu felsőjét és jól tette, én mindenesetre elraktam a zsákomba, és indulunk is. Ekkor jöttünk rá, hogy a nordik walkingosok elénk jöttek, igy pici kerülgetés a botok között. Laci hamar eltünik a szemünk elől. Én még a faluból kifelel ovatoskodok az aszfalton, aztán az első emelkedővel az ösvényen összeáll a sor. Inkább tempósabban gyalogolva mint futva haladok felfele és csodálom az elöttem menők salamon cipőit. Egy fenti háznál öreg bácsika tangó harmónikázik. Előkapom a fényképezőt, mosolyog rajta. A hangulat jó, az idő párás, ködös. Kiérünk egy szerpentines aszfalt útra, és ezen haladunk egészen az első frissitő pontig. Egy kanyarban megrémült özek futnak lefele irtózatos sebességgel "ha én igy tudnék futni lefele ilyen terepen". Végre vége az aszfaltnak, dozeruton megyünk be az erdőbe, folyamatosan emelkedik, itt még nagyobb a pára. Egy köbányához érünk, belátom a pályát nagyobb távban, Laci sehol. Ahogy felérek visszanézek, Olgit nem látom. Biztos ovatosan kezdett, hiszen ezt mondtuk neki folyamatosan. Néhol magas fü közt keréknyomokban futunk, de az aljnövényzet nem vizes, az elöttem futók már leverték rólunk. Közben vadkeritéseken nagyon szük forditokon kell magunkat átfüzni. Többet kéne futnom, gondolom magamban, elvégre ez egy futóverseny, de valahogy a pára miatt hamar kifulladok, izzadok mint kurva a templomban. Talán sok fellül a vékony hosszu, de még nem vagyunk olyan magasan, meglátjuk mi lesz feljebb. Kiérünk egy nyitott sikabb terepre, elkezdek erősebben futni, hamar utolérek pár embert. furcsa a talaj, néhol mintha valami magashegyi lápban futnánk. Sok a viz, itt még kerülgetem. Lenézek a völgybe, de sokáig nem látok, nagy a köd, az ut viszont szép, megint fotózok. Ujra dózer ut. A ködben kolompolást hallok 10m a látótávolság. Talán szurkolók ráznak kolompokat, de nem, pár tehén bámul rám bután a ködben, megörökitem öket is. Egy balos után futnak szembe, a fenti pontról jönnek vissza, szeretem figyelni a szembejövőket. Látok egy ismerős futót, ráköszönök hogy "hajrá magyarok" , visszaköszön, tényleg magyar. A ponton hegyimentők szurkolnak. Az asztalon van mindenféle folyadék csak iso nincs, teát iszom. Visszafele figyelek, hátha látom Olgit, de a kitérő nem olyan hosszu, hogy találkozzunk. Nyitott részen futunk fű és kö boritja a talajt itt azért jó, hogy hosszu van rajtam. Elkezd erősebben emelkedni, mászunk fel a legmagasabb pontra, az ut köves, csak néhol futok. Hamar felérünk és az ut már lejt is. Jól haladok, folyamatosan előzök, érdekes, hogy ezek az idösebb rutinos hegyikecskék hogy bekezdtek, most meg nem mennek. Kezdem utolérni a magyar srácot. Egy kerités átkelésnél megáll a cipöjét igazitani. Kérdezem, futotta-e ezt már és tul vagyunk-e a nehezén. Mondja persze. Tolom tovább, jól haladok, már már fel is tartanak picit, ez erőt ad. Aztán belém nyilal, ugy 2 órája futunk, és én még nem ettem semmit. Általában hamar elkezdek enni, de reggel a szokásosnál többet ettem a szálláson, igy még kicsit telt érzésem van. Egyre jobban lejt, összetorlodnak elöttem az emberek, visszaérünk a fák közé, keskeny ösvényen mászunk lefele, folyik a lábunk alatt a viz, olyan mintha egy pici patak mederben mennén lefele, futni nem lehet, ovatosan lépkedek, közben arra gondolok, csak Olgi megussza ezt a részt. Enyhül a lejtő, tudok előzni, kiérünk egy mező szélére, frissitő pont. Tüzoltók és hegyimentők is vannak, szurkolnak, jó a hangulat. Az asztalon keresem az izot, nincs red bull-t kinálnak helyette. Meglepődöm, azt inkább nem, inkább tea, a zsákomban van még izo. Felkapok egy darab banánt, pár másodpercet töltök csak a ponton. Már az emelkedőkön kiszurtam egy fazont, olyan haja van mint Soltész Rezsőnek fénykorában. Jó lenne utolérni, szint út jön nagy kövekkel és gyökerekkel, az ilyet szeretem, gyorsabb vagyok itt az átlagnál, a kiszemelt embert hamar utolérem, picit megyek mögötte majd egy alkalmas helyen megelőzöm és otthagyom hamar. Elég gyorsan egyedül találom magam jó ideig magányosan futok, itt eszem egy kicsit. Sokáig hullámvasuton haladok, egyre több a sár, egy oldalazós részen picit megcsuszok mellettem lent drótkerités, örülök, hogy nem csúszok bele. Egy patak átkelésnél gyalogosok tartanak fel. Kiérünk egy erdei utra, ami eléggé emelkedik, inkább gyaloglok. Balra tehenek próblnak párosodni, előkapom a gépet, de nem sikerül csak a bamba fejüket megörökiteni. Közben a loknis ember utolér, kérdezi németül hogy vagyok én angolul válaszolok, a kommunikáció abbamarad. Egy háznál kisgyerek és nagypapája vizet kinál. Kissebb lejtő után ujra aszfalt felfele, nem esik jól. Szerencsére nem hosszu szakasz. Jól belátható emelkedőn észre veszem Lacit. Mérem az időt, ugy 1 percre lehet. Belehuzok, gyorsan közeledek, egy kanyarban észrevesz, a közeli frissitőpontnál megvár. Mondja még azért jön pár emelkedő. Itt sincs iso, fene essen bele iszok red bullt. Még pár emelkedőt megmászunk, elhagyjuk a 35. km-t. Egy mezőn át 2m széles lekaszált sávban futunk lefele, majd ujra aszfalt, lent házak, talán az már Kainach lehet. Az azfaltos uton lefele próbálok lépést tartani Lacival, kanyarban hatalmas ováció, pom-pom lányok és a frissitő szeményzet szurkol, csak elfutok melletük, jól vagyok, nem kell semmi. Még megállok fotozni, 15 perc lefele az aszfalton és leérek a faluba.
Tudtam, hogy még van egy kurfli, a cél elött, ezért nem veszek a ponton magamhoz semmit, a saját italom elfogyott. Bosszankodok, mert szomjas vagyok, de a dühöt egy szép lábu botos lány látványa csillapitja, muszáj lefotozni. Késségesen állnak félre a barátnőjével egy szük részen. A falu felett a temetőt megkerülve érünk ki az utra. Laci után fél percel érek célba. Nagy taps fogad mindenkit. A célban a mögötünk jövő srác köszön ránk magyarul, sikerült 3-an egymás után befutnunk. A helyi szokás szerint kovácsolunk magunknak egy érmet, és megyek ki Olgi elé a kereszteződésbe. Laci elé teker az aszfaltuton én meg dermedten bámulom az utat, hogy felbukkanjon, reménykedem, hogy meguszta esés nélkül a gázos szakaszokat, amiből azért volt rendesen. Egyszer csak látom hogy jönnek lefele, jól van még megfutja ö is az utolsó kurflit és épségben célba ér. Öleléssel üdvözöljük egymást.
A célbaérés után melegszik az idő, nem fázunk.
Összeségében jó volt a pálya, bár a sok aszfalt nem tetszett. A pálya jelölése első osztályu, a frissités is jó, bár furcsak, hogy a legtöbb ponton csak valami red bull mix nevü lötty volt. Végig nagyon párás idő volt, eső csak kis ideig esett, de nem bántam meg, hogy hosszu nardágban mentem. Jót futottam, ugy érzem jól osztottam be az erőmet és a végére sem fulladtam ki!
Ez volt az első külföldi versenyünk, azt hiszem jövöre is elmegyünk!

Képek itt