Mindenkit borzasztóan sajnálok aki hipochondriában szenved. Ugyanis tönkre teszi az egész hátralévő életét. Ennél rosszabbat nem tudok elképzelni.

 

Mi a férjemmel az ellenkezőjét határoztuk el.

Mindketten megjártuk az intenzívet (nincs köze a pajzsmirigyhez), és utána gyökeres fordulatot hajtottunk végre az életünkben.

 

Túl rövid az élet ahhoz, hogy elrontsuk ami még hátra van. Elhatároztam, hogy élvezni fogom belőle amit csak lehet. Mindennek a jó oldalára koncentrálok, nem idegeskedek hülyeségek miatt, a pénzünket, nem a házunk további fejlesztésére fordítjuk, hanem utazunk amennyit csak lehet.

 

A betegségeimmel csak annyit törödök, hogy elmegyek ahova kell, beveszem a gyógyszereket, és kész. Többet nem foglalkozom vele, nem töröm rajta a fejem, nem olvasgatok állandóan róla cikkeket, minden további kisérletet (természetes gyógymódok sokasága, ilyen szerkentyü, olyan bogyó, diéták.. stb) figyelmen kívül hagyok, ugyanis vége nincsen ha elkezded, és 99 %-a csak arra jó, hogy elszedjék a pénzedet.

 

Részemről, most hogy rokkantnyugdíjas lettem 2 hónapja, soha jobban nem éreztem magam a világban. Vannak hobby-jaim, unokáim. Azt csinálok amit mindig szerettem volna. Szerintem soha ilyen jó dolgom nem volt.

 

Részvétem, annak aki ezt nem így csinálja.