Tegyél köveket a lukas rézlemezre, hogy a gőz ne tudja kibillenteni. A rézlemez szélét is "csipkézd ki", mert a fal mentén folyik le leginkább a hígja. Persze, vizet is kell tölteni alá. A cefre higítását így sem úszod meg.

Láttan egy a szlovénhoz hasonló megoldást. A különbség az, hogy a rézlemez enyhén kúpos, a közepéből áll ki a cső, ami ki van luggatva, a rézlemezre pedig a szélső harmadában fúrt az illető egy csomó lukat, hogy egészen szitaszerű. Tőle láttam azt, hogy köveket tesz rá. Azt mondta, hogy a cseresznyéje éppen csak odakapott, akármit csinált, a meggy és a potyószilva egyáltalán nem égett le (pedig elmondása szerint nyomta, mint állat), de az alma az igen, talán jobban meg kellett volna higítania.

Ja, és horzsakő, hogy tudjon min fölforrni a lemez alatt a víz. Vagy bármi, aminek nagy felülete van: tufa, andezittörmelék, rézforgács, stb.

Feribá, forrnia kell a háló alatt a víznek. Ugyanis az igazság már megint Snapszmesternél van, mint általában. Bárhogy fűtöd, közvetlenül, vagy közvetve, a probléma az edény aljára leült sűrűjében van. U.i. ez isteni hőszigetelő, és még az áramlást is megakadályozza. A közvetett fűtéssel elérheted, hogy ne égejn oda, de a vastag hőszigetelő réteg miatt mégis örökké fog tartani a fölfűtés. A megoldás valóban a széles seggű főző, ahol a nagy felület és a vékony sűreje miatt lényegesen jobb a hővezetés. A másik megoldás a cefre keverése, vagy külső keverővel (itt a tengely tömítése a probléma), vagy valami oylan kegyszerrel, a mi a bent keletkező gőzt használja keverésre, lásd a szlovén megoldást. Esetleg vízfürdőnél a vízfürdőből keletkező gőzt - ilyenkor vigyázni kell a vízfürdő tisztaságára is.

Egy ötlet: ultrahangos keverés..? Miklós, te szeretsz barkácsolni: sima piezohangszóró egy lemezre erősítve, és a cefrébe téve...? A drótok pedig teflon (szilikon) szigeteléssel tömbszelencén mennek be az üstbe..?