Teremtsünk tiszta képet Lepsény-Enying ügyben:

ANNO 1980. A Lepsény-Dombóvár vasútvonalon megindult a régen várt pályafelújítás: időszerű is volt, hiszen még az eredeti 1895-ös 23,6 kg-os sínek feküdtek a pályában. Lepsény állomástól indultak a munkával, az első 1,2 kilométert kézi cserével építették át 31,7...34,5 rendszerű, 12...24 m hosszú sínekre.
További 3,3 kilométeres szakaszon mezőfektetéssel épült át a pálya: a 30-as fővonalból kikerült "XI" rendszerű vágány (43,81 kg/m) lett beépítve.
A további szakaszra valahonnan 24 m-es 34,5 kg/m-es betonaljas (U jelű) mezőket szereztek, melyek tiplijavítás nlkül lettek lefektetve ide, és ez a fajta vágány egészen Enyingig futotta. Enyingen az átmenővágány és a továbbvezető nyíltvonal 12...24 m hosszú 34,5-ös sínekből épült át, kézi cserével, egészen Kabókapuszta előttig (405-ös szelvényig). A felújítás során a kitérőket nem cserélték ki, jelenleg is a korszerűtlen 34 I-es kitérők vannak Enyingen.

1988-ban csak a Lepsény állomás bejáratához csatlakozó rész épült (és nem pedig felújították/átépítették) új nyomvonalon! Mivel az akkor új anyagból épült, ezért ma is kiváló állapotban van. Ez az új építésű "korrekció"
A régi nyomvonalú vágány nagy része megmaradt cukorréparakodás céljára, kis részét elbontották.

Lepsény ívkorrekció

Mindezeket azért írtam le, hogy eloszlassam azt a téves nézetet, hogy egy 1988-ban felújított pálya mára már csak 5 km/órával járható.

Sajnos a valós oka ennek az alacsony sebességnek, hogy a talpfák nagy része még "látta" 1980-ban a 23 kg-os sínt, a betonaljas részen meg a tiplik állapota okozza a gondot.
Hogy mindezeket a problémákat még az önkéntes fémgyűjtők is tetézik, az csak hab a tortán :(