Tátralátó

Az egyik kedvenc túrám. Nagyon fekszik a terep, pont jó a táv és szeretem az útvonal karakterisztikáját.
Most voltam ötödik alkalommal és sikerült harmadszorra pályacsúcsot futni.
Tavaly lúdtalppal mentünk 3:38-at, a tempó az elején jó volt, de nem frissítettem jól, így eléheztem és szomjaztam, szédelegtem, és valószínűleg az akkori túra előtti napon futott 30 kilis budai edzés is éreztette hatását.

Idén pihenten indultam és figyeltem a frissítésre. A rajtnál erős tempóban indultam és próbáltam eltűnni az üldözők szeme elől, ez sikerült. Andi volt a nyulam, egy ideig jött, aztán lemaradt.
Szökésben voltam, ha Garate-nek a Tour-on sikerült hazaérni a Mont Ventoux-ra, akkor nekem is sikerülhet.

A részidők biztatóak voltak és fizikailag is rendben éreztem magam. Azt reméltem, hogy Magosfáig megnyugtató előnyre tehetek szert, de nem, alig fordultam a pontról, már ott nyomultak felfelé az üldözők, úgyhogy még egy kicsit rákapcsoltam. NHH-en villám pecsét, kóla most kimaradt, csak gyors víztöltésre futotta, szerencsére a többiek még nem tűntek fel, amikor én már indultam. A lefelé szakasz jól pörgött, ennél a tempónál talán nem csökken az előnyöm.
Diós patak előtt a hegy lábánál betoltam egy gélt, hogy nehogy gond legyen, Kisirtáspusztáról továbbindulva pedig még egyet, hogy a Tolmács hegy se lepjen meg.
A Tolmács hegy oldalában pillantottam vissza és megláttam Bencét felfelé tempózni.
Ez megint tempózásra késztetett a pontról lefelé a S+-en, tudtam, hogy kb. 1-2 percre lehet mögöttem és nagyon tud lefelé futni.
Már majdnem leértem az aszfaltra, de párszáz méterrel előtte elfogyott a jel. Itt keresgéltem, tébláboltam, az előny pedig el is fogyott, Bence beért. Innen együtt indultunk lefelé egy irtáson toronyiránt a házak felé, a jel is előkerült. Az aszfalton még tempóztunk, és végül 3:23-as idővel együtt értünk célba.

15 perc javítás, végig úgy történtek a dolgok, ahogy szerettem volna, kivéve a végén a jelzésvesztést, itt talán elment 1-2 perc. De egyébként maxon futottam szinte végig, illetve pont azon a határon, amit ki tudtam magamból hozni fejreállás nélkül.
Elégedett vagyok, köszönöm a többieknek a társaságot, jó volt együtt.